5.fejezet

123 9 3
                                    

Az egyik fürdő az emeleten volt, míg a másik a földszinten. Én a fentiben fürödtem. így utólag nem is értem mért kérdezte meg, hogy megyek-e elsőnek fürödni. Adott pólót, nadrágot és fehérneműt, amiben aludhattam. Mikor végeztem a fürdéssel ő az ajtó előtt várt. Megijedtem.

-Te mit csinálsz itt? – Kérdeztem lesápadva.

-Itt lakom. -Nevetett.

-Nem úgy értettem.

-Gondoltam eléd jövök, nehogy eltévedj. – Gúnyolódott.

-Nem vagy vicces.

-De igen az vagyok. Na, gyere. – Mondta, majd elindult.

Mikor beléptem a szobájába mindenhol az ő illatát éreztem. A szobája tükrözte a személyiségét. Polcain rengeteg kép volt más lányokkal és fiúkkal egyaránt. Apukájával szintén voltak képek, de sehol nem láttam olyan képet, ami arra engedett volna következtetni, hogy anyukájával van rajta.

-Nagyon szép a szobád. – Mondtam.

-Köszönöm.

Közelebb lépett és adott egy puszit az arcomra.

-Ezt miért? – Néztem rá lepődötten.

-Mert gyönyörű vagy. – Nyomott még egy puszit az arcomra, de most beljebb.

-Nem vagyok. – Mondtam halkan.

-Vegyük le a pólót. – Váltott témát hirtelen.

-Micsoda? - Nagyot nyeltem. Éreztem, ahogy sápadok. - Én még soha nem csináltam ilyet.

-Milyet? Még sose vetted le a pólód, hogy bekenjem a sérüléseid? – Nevetett.

-Nem... Vagyis, de... Én csak azt hittem, hogy... - Dadogtam.

Közelebb hajolt a fülemhez.

-Ugye tudod, hogyha úgy lenne magamtól is letudnám venni? – Mondta komoly hanggal.

Nagyot nyeltem. Nem tudtam erre mit mondani. Így inkább csak leültem és levettem a pólóm.

Egy másik fajta kenőcsöt vett a kezébe.

-Ez kicsit csípni fog. – Mondta halkan, majd rákente a hátamon lévő égés nyomokra.

Amint megéreztem a krémet magamon elakartam magam sikítani. Nagyon égetett és csípett.

-Kicsit?! – Kiáltottam fel.

-Bocsánat. – Mondta enyhén nevetve.

-Ne nevess már. Mosd le vagy valami. – Mondtam dühösen.

-Jó jó intézkedek. – Mondta majd elkezdte lágyan fújni.

Nagyából 2 percig csinálta mire elmúlt az a szörnyű fájdalom-

-Soha többé ne merd rám tenni azt az ízét. – Mondtam két nagy levegő vétel között, miközben felé fordultam.

- Mert különben mi lesz? – Mosolygott rám.

-Nem vetkőzők neked többet.

-Mondtam, hogy letudom magamnak is venni. – Mondta egy huncut mosoly kíséretében.

-Dehogy tudod. – Forgattam a szemem.

-Fogadunk?

-Fogadunk.

Azzal a lendülettel hajolt hozzám közelebb, de nem megcsókolt, hanem adott egy puszit az arcomra.

-Öltözz fel. Hozok vizet. – Majd felállt és kiment.

-Jó?

Most mi van? Mi ez így hirtelen? Csak úgy itt hagy? Valami rosszat mondtam? Mi van, ha megbántottam? Utána megyek.

Mit kezdenék nélküled?Où les histoires vivent. Découvrez maintenant