H A Z U G O K

04|Lydia

L Y D I A

Furcsán jó érzés járt át, mikor megtudtam, hogy eltűnt Meredith. Jackson jó munkát végzett.

Nos, ha eddig ki nem derült volna, igen. Én vagyok a rossz arc. Mondjuk, Jackson a főnököm, de elválalta a munkát. Mindig is jóban voltunk, és amúgyis jött nekem egyel.

És lám lám, a kis barátnőm, már el is van rabolva. Tudom, most azt hiszitek, hogy én vagyok a "hibás robot" a csoportban, de erről szó sincs. Én vagyok a legsötétebb. Ha valamelyikőjük ellenem szegül, egyszerű. Megöletem őket, a maffia többi tagja egyikével, vagy esetleg egy fejvadásszal.

Mert ilyen az, amikor közel vagyok a maffiához. Gonosz és gátlástalan vagyok, és legfőképp, előjön ez igazi énem.

⋆ ⋆ ⋆

-Istenem hova a francba tűnhetett?- mászkált a szobámban Lau fel és alá. Az arcáról aggodalom sugárzott, félelem és harag. Hangjában lehetett hallani egy kis kétségbeesettséget is.

- Ha baja esett én nem tudom, hogy mit csinálok!- mondtam, majd Darcy is bólogatott. Príma. Egyenlőre nem is bizonygatják, hogy én lehetnék. Ez a két kis naiv bogárka Marynek dolgozik, de nem is tudták, hogy én Jacksonnak, avagy az ördög sötét oldalának dolgozom. Naivok, de még mennyire!

A lányok egész nap csak aggódtak és aggódtak. Egészen vicces összeesküvés elméleteket teremtettek, de hát a mázlimra, nem állt össze nekik a kép.

⋆ ⋆ ⋆

Este felé, már közeledtem a bázis fele, ahol fogva tartjuk a foglyokat, a drogot és a fegyvereket tároljuk.

Halkan lépdeltem a Sawoyer streeti titkos lakáshoz, ahonnan be lehet menni a bázisba. A kapucsengőn végignyomkodtam egy számkódot, ami nem más volt, mint 27190645. És már benn is voltam a nagy folyosón. Lementem az alagsorba, és megkerestem a 17-es ajtót. Benitottam, majd körbenéztem a szobában, és megkerestem egy ősrégi könyvespolcon, Mikaela Schimdth nevét. Meghúztam a könyvet, és tá-dám!

Kinyílt egy ajtó. Egy ajtó, ami a bázisba vezetett. Elhaladtam két fegyveres őr mellett, akik csak bólintottak, hiszen már rég ismertek.

Megkerestem a főnök irodáját, és egy kopogással együtt benyitottam.
- Áh Mallow!- üdvözölt, miközben egy nagy táblát figyelt. A táblára mindenféle fecnik, képek és miegymás volt aggatva, amiket egy vörös kötéllel kötöttek egymáshoz. A középpont, Mary rejtekhelye volt.

- Hogy van a fogoly?- kérdeztem, mire elmosolyodott. Furcsa dolog, hogy nagyjából egy évvel idősebb csak, de ő vezeti az egyik maffiát. Hm, kitudja. Lehet, hogy majd a helyére kerülök.. vagy esetleg a helyére juttathatnám magam...

- Jól, éppen alszik.- jelentette ki.
- Menj, verd ki belőle a választ, vagy tudomisén mi, csak mondjon már valamit.- mondtam, de utólag éreztem, hogy egy kicsit elvetettem a sulykot. Hirtelen a nyakamhoz kapott és megemelt.
-Még mindig a főnököd vagyok.- mondta.- Jobb lenne ha észben tartanád, nehogy bezárjalak a lányka mellé.

Hirtelen elengedett, majd fulladozva feltápázkodtam.
- Úgysem ölnél meg. Nem tudnál.- mosolyodtam el.
- Miért is nem? Hidd el, tudok jobbat találni nállad.
- Pff ja még mit nem.- nevettem fel.- Én vagyok a legjoobb tagja a csapatnak. NEM tudsz csak úgy eltávolítani.

-Dehogynem.- rántotta meg a vállát, majd egy pisztolyt fogott a fejemhez.- Egy kis mozdulat, és puff! El vagy távolítva. Ezt jegyezd meg bogárka. Most menj. Szedd ki a lányból amit akarsz.

⋆ ⋆ ⋆

Benyitottam Meredithhez. Szegény pára. Sajnálom a jó seggét, hogy itt kell ülnie.

Hirtelen felindulásból, odamentem és megpofoztam. Dühös voltam rá, hogy nem engem szeret. Hogy nem szerelmes belém.

- Lyds?-  kérdezte a lány.
-Nem, a sátán jobb keze vagyok.- vigyorogtam.
- Eloldoznál végre?- kért, de én csak mosolyogtam. Neki is leesett.
- Na nem...- kezdett bele,de akkora pofont kapott, hogy megszólalni sem tudott.

-Hol van Mary?- kérdeztem, míg egyre közelebb mentem hozzá.
- Nemtudom.- jelentette ki, sött tekintettel.
- Hát jó, ez azt jelenti, hogy magam kell kiszednem belőled.- mondtam, majd mégegyez ütöttem. És mégegyet.

Egészen addig, míg Jackson le nem állított.

•epertorta•