Avengers- Lost Universe

3. fejezet: Az őrültség a specialitásom

Sayu/

Ahogy beugrottam a vízbe, éreztem az hogy valami nincs rendben. Bár tudtam előre is, hogy ez lesz velem, főleg azért is mert a képességeim nagyrészét elvesztettem, de attól még reméltem, hogy kapok levegőt a víz alatt... Így csak kevés időt tudok itt tölteni.

Felgyorsultam, és próbáltam legkisebb idő alatt odaérni. Persze ez könnyű volt. Megtaláltam azt a pontot, ami miatt lekezdett süllyedni a város. A város alatt elhelyezkedő földeket felrobbantották, és így földcsuszamlást idézett elő. Bár a süllyedés lassan haladt, így is a város végzete már csak idő kérdése.

Szóval terv kellett. Lefagyasztom a földet, és felhívom a többieket, hogy együtt kitaláljunk valamit. Remek!

Éppen már kihúztam volna a kardot, amikor a vízhullámokat meglöktek, megfordultam.

Szóval láttam már sok féle dolgot, embert, élőlényt, vagy éppen valami emberfélét. De ezek a sellő utánzatok kicsapták a biztosítékot.

- Szóval egy lányt küldtek – szólalt meg közülük egy.

Ahogy szétváltak megjelent a kapitányuk... főnökük... Na jó valami halszerű ízé koronával. Mondtam már, hogy utálom a halféléket? Persze a víz alatt még panaszkodni se lehetett.

- Nincs esélyed ellenünk, el süllyesztjük a városodat!

Kihúztam a kardomat, és felkészültem a támadásra. Fölkellene jutnom a vízfelszínre, mert különben megfulladok, egyre kevesebb levegőm volt.

Újból a lábamra összpontosítottam, ahol megjelentek a lángok. Koncentráltam, de mire feljutottam volna az összes habfiú elállta az utamat, és egyszerre rám támadtak a lándzsákkal. Nem volt esélyem, elfogyott a levegőm, és félig ájultan elkezdtem süllyedni.

Ezek után mit vár az ember? Biztos megfogok fulladni, és itt lesz végem. Nem azt, hogy valami nagy zöld valami jön, és jól kiment a víz alól. Persze ez addig nem volt tiszta, amíg a tüdőmbe kerülő víz mennyiséget nem kezdtem el felköhögni, és kiköpni éppen a száraz betonra.

- Ostoba ember...

Felnézve megláttam a mogorva, nagydarab zöld óriást, aki nekem háttal állt, és morgott az orra alatt. Csoda, hogy a morogni valójának az elejét is megértettem.

- Köszönöm – szólaltam meg.

Ekkor az óriás rám nézett, majd ahogy találkozott a tekintettünk, újból elkapta a tekintetét.

- Hulk nem akarja hogy hálás légy. Hulk nem segít Brucenak.

Hulk... Bruce... MI VAN? Ki az a Bruce? Bruce... Jó pár név jutott eszembe, de azoknak biztos hogy nem volt Hulk nevű zöld ismerősük... Okééé, pajzzsal se találtak eddig hason, így ezt inkább hagyjuk.

Lassan felálltam, és lenéztem újból az épület peremén. Ha ez így folytatódik akkor egész New York a víz alá fog süllyedni, és az itt lakók tuti meghalnak. Valamit azonnal ki kellett találnom a vízi barátaink ellen.

Első körben a fülemhez nyúltam, ahonnan még nem esett ki a fülhallgató. Szóval kérjek segítséget.

- Segítségre lenne szükségem....

Mivel a csönd fogadott, rá kellett jönnöm, hogy nagyobb a baj, mint sejtettük.

- Hol voltál az elmúlt két órában? Totál nagy bajban vagyunk.

Felsóhajtottam. Szóval ennyire rossz a helyzet, segítség erről az oldalról nem igazán számíthatok. Újból benyomtam a fülhallgatómat, hátha elérem a mindenben túlságosan okos gépemet, de sajnos az univerzum váltás után nem tudta még összekapni magát, így rá se számíthatok, pedig kezdek kifutni az időből.