,,-Semmi baj.-simogatta a hátam-Minden rendben."
Egy szót sem szóltam,pedig nagyon akartam.
El akartam neki mondani,hogy szeretem,de...nem lehet.
Erősebben toltam a fejem az izmos vállába,majd megéreztem édeskés férfias illatát,mely nyugtató hatást fejtett ki nálam és ami teljesen megbolondít.
Így próbáltam elállítani a könny zuhatagomat,mi hamarosan sikerült.
Eltolt magától,majd mélyen a szemembe nézett.
-Akarsz róla beszélni?
Válaszként csak megráztam a fejem.-Biztos?-kérdezte újra,mire bólintottam,majd a vállára pillantottam.
-Összekönnyeztem a vállad.
-Semmi baj.-mosolygott rám-Nézd...Hoztam neked sajtburgert.-mutatta felém a zacskót
-Nagyon aranyos vagy,de nem kérek.
-De...-kivette a zacskóból a becsomagolt hamburgert-Sajtburger-tolta szó szerint az arcomba.Elnevettem magam,mire ő is elmosolyodott,majd kivettem a kezéből az ételt.
-Nem vagyok éhes.
-Enned kell.-simította végig az arcom,mely meleg keze után szinte forrt-Csak egy kicsit.
-De nem vagyok éhes.
-Emily...-nézett szigorúan a szemembe-Le fogsz fogyni.
-Rám fér.-mondtam halkan,lehajtott fejjel
Az állam alá nyúlt,majd addig emelte a tekintetem amíg nem találkozott az övével.
-Ezt fejezd be.Gyönyörű vagy.
Elkerekedett szemmel néztem az ágyam szélén ülő srácot.
,,Gyönyörű vagy"-visszhangzott a fejemben az előbbi mondata.
-Ne nézz így!Egyél!-mondta,majd lassan kicsomagoltam a még mindig kezemben heverő hamburgert,majd annál is lassabban ettem meg.
-Köszönöm.-mosolygott rám,mikor a kukába dobtam a papírt
Kezét az arcomra csúsztatta,majd ismét végig simította
A keze nyoma szinte égett az arcom azon területét,melyet érintette.
Hirtelen csuklójára kaptam,mire felhúzott szemöldökkel nézett rám,majd elmerültünk egymás tekintetében.
-Andy...-váltott szomorúra az arckifejezésem
-Mi a baj?kérdezte,mire újra telegyűlt a szemem könnyel-Emily...-nézett rám sajnálkozó arckifejezéssel,majd újra eleredtek a könnyeim.
Ismét magához húzott,mire mégjobban sírni kezdtem.
-Emily kérlek mond el és...
-Nem...-szakítotam félbe-Úgysincs semmi értelme.
-De számomra van.Nézz rám-emelte fel a fejem-Nem akarom,hogy sírj oké?Azt szeretném,ha mosolyognál...,hisz akkor vagy a legszebb.-húzódtak ajkai halvány mosolyra-Kérlek.
Vettem egy mély levegőt,majd tekintetem levettem az övéről
-Majd elmondom.
-Mikor?
-Egyszer...talán-hajtottam le a fejem,mit ismét felemelt,majd mélyen a szemembe nézett.
-Miért titkolózol Emily?