Mr.Biersack [A.B.FF]

30

,,-Mostmár hiszel nekem?"

A lány szinte szoborrá merevedve állt előttem szemében csillogó vággyal,mit le sem tudott volna tagadni.
-Andy ez így akkor sem jó.-váltott szomorúra tekintete,majd lépett párat és lehuppant a kanapére.
-Szeretsz?
-Bár ilyen egyszerű lenne.-temette kezébe az arcát
Egy szomorú mosoly húzódott az arcomra,majd a lány előtt térdre ereszkedtem és egyik kezeit elvettem az arca elől.
-Nekem egyedül rád van szükségem.-fogtam rá kis kezeire-Próbáltam nem foglalkozni az érzéssel,próbáltam másképp látni,próbáltam elnyomni és igen, próbáltam mással is,de minden csak arra ébresztett rá,hogy mekkora vágyat ébresztesz bennem.Nyílt alkalmam megismerni a feléd táplált érzéseimet.-hajoltam közelebb és az álla alá nyúlva kényszerítettem,hogy a szemembe nézzem.-És most érlek hagyd,hogy téged is megismerjelek.-simítottam végig az arcát,majd egy halvány mosolyt küldtem a látszatra elérzékenyült lány felé.
Emily gesztusomat viszonozva egy bátortalan mosolyt küldött felém, majd szinte teljesen váratlanul a nyakamba borult,mitől kissé elveszettem az egyensúlyom,de meg tudtam tartani a karjaimba hulló lányt.
-Szeretlek.-dörmögte a vállamba alig hallhatóan,mitől egy önelégült mosoly húzódott az arcomra.
-Én is szeretlek.-suttogtam,majd nyomtam egy lágy puszit az arcára,mire Emily még szorosabban vont magához.
Halványan éreztem szapora szívverését és szaggatott lélegzetvételét,melytől az összes szőrszál égnek állt a karomon.
-Soha ne engedj el.-mondta halkan,majd fejét a nyakamba temette.
-Soha nem engedlek Hercegnő.
Az idilli pillanatot a Batman főcímdala riasztotta meg.
-Egy pillanat.-adtam egy puszit a homlokára,majd felálltam és felvettem a telefont.
-Biersack.-szóltam bele a jól megszokott módon.
-Hé haver...Van egy kis probléma.-hallottam meg Ashley zavart hangját.
-Nekem meg dolgom van-pillantottam Emilyre-így ha lehet gyorsan mondd.
-Ritáról van szó.
-Ash...Egyáltalán nem érdekel hidd el.
-De itt van a házban.
-Tessék?-kérdeztem kicsit indulatosabban,mint terveztem-Mármint nálunk,a házban?
-Nem Andy a szomszédnál.Hát persze,hogy nálunk.
-Jó,azonnal indulok.-mondtam és bontottam a hívást.
-Baj van?-kérdezte Emily ki értetlenül nézett rám.
-Nem vészes,megoldom.Viszont sajnos most mennem kell.-léptem hozzá,majd óvatos csókot lehelltem ajkaira és az ajtó felé vettem az irányt
-Veled mehetek?-kérdezte félénken
-Nem lenne túl jó ötlet.
-De a srácok ismernek és amúgy is menni szerettem volna Chris miatt és...
-Jó,velem jöhetsz,de maradj a kocsiban,amíg érted nem megyek.
A lány ijedten fürkésve kereste velem a szemkontaktust.
-Nem hiányzik,hogy meglássanak,mert akkor zúdul a baj a fejünkre.
-Rendben.-kapta fel a cipzáros pulóverét,majd a kocsi felé indultunk.