Utállak |Drarry|

Ismeretlen ismerös

A legsűrűbb káoszra mindig akkor lehet rábukkanni, ha valaki a rend után kutat.

Malfoy szemszöge

Miután véget értek a délelötti órák, ebéd utáni nagy szünetben elementem a könyvtárba kutatni. Miután nem jutottam semmire, kissé csalódottan, és dühösen vártam végig a délelötti órák végét. Potterel azóta nem beszéltem, és úgy tünik végre eljutott hozzá a mondanivalóm, mert nem lihegett egész nap a nyakamba. Délutáni órák után, mentem is vissza a könyvtárba ugyanis azokat házi feladatokat amik holnapra kellenek az órák utáni szünetekben befejeztem.

Az egész iskola, de még a tanárok is ijesztően hasonlítottak a mi világunk volt évfolyamaira néhány kivételel. Mcgalagony adott a zárt részleghez is engedélyt, de nem mentem semmire vele. Sehol sem emlitenek ilyen varázslatot, de még hasonlót sem, és senki nem is kísérletezett ezzel vagy csak éppen nem tudnak róla idöutazással kapcsolatban csak az idönyeröt emlitik mindenhol, és találtam néhány jegyzetet fiatalitó bájitalokról. Kilenc órakor mikor zárt a könyvtár üres kézzel elkeseredetten, és fáradtan hagytam magam mögött a Roxfort könyvtárát. Kellemetlen, és fusztráló volt, hogy nem találtam semmit sem még kiindulási pontot sem.

A pincébe menet hirtelen egy kéz ragadta meg a vállam mire összerezzenve fordultam hirtelen hátra.

-Mr. Malfoy igencsak nyúzótnak néz ki.
-Igen uram a könyvtárban jártam kissé elszaladt az idő velem.

-Csak nem a házi feladatokon dolgozott ilyen szorgalommal?

-Nem igazán uram.

-Úgy hallotam minden órán remekeltek nem kevés pontot hozva igy a Mardekárnak. Mintha a tudásuk, hogy is mondjam...nem korukhoz méltó lenne.

Itt teljesen le sápadtam pedig egyébkent se vagyok valami sötét börtonusú, de most világítottam a sötét pince folyósokon, és nyeltem egy hatalmasat. Máris gyaníthat valamit?

-Tudja van egy igencsak régi iskola társam, és barátom Lucius Malfoy milyen érdekes nem, de bár?

-Valóban? Biztos n..nagyszerü ember lehet most hallok erröl elöször ahonnan én jövök nem volt túl gyakori név, és varázslók is nagyon kevesen éltek.

Bizonytalanul, és verejtékezve saját mondandomba kételkedve nem lehetem valami meggyözö, és úgy nézett rán mint aki minden hazugságomon átlát, és máris lebuktam.

-Hm, és honnan is jöttek pontosan Mr. Malfoy mert kutatam egy keveset maguk után, és semmit nem találtam.

-E..egy nagyon kicsi névtelen faluból am...Kanadából majd Ír országban töltötünk egy kevés idöt onnan jöttük át vonattal ide.

Piton szeme még mindig ugyan olyan elmélyülten nézett rám. Még én sem hittem el amit mondtam ő pedig tuti nem veszi be.

-Rendben a téli szünetre mit szándékoznak tenni?
-A téli szünetre..?
-Igen hamarosan téli szünet.
-Ja khm igen itt maradok a kastélyban nagy valószinüséggel.
-És Mr. Potter?
A név hallatán arcom grimaszba torzult.

-Gondolom ő is, de nem beszélünk.
-Csak nem össze vesztek?
-Sose voltunk jóba.
-Igen? Nekem nem úgy tünt mint akik nem ismerik egymást.