Julia úgy szaladt a vár felé mintha csak üldöznék. A kora reggeli órákban már néhányan lábadoztak azonban ez sem zavarta a lányt.
A szokásos útvonalat választotta ami hátulról vezet a királyi udvarhoz.
A konyha bejáratát használva rontott be a már javában ügyködő emberkehez akik a zaj felé kapták fejüket, majd amikor látták, hogy csak egy megszokott személy az, ismét munkájuknak szentelték minden figyelmüket. A lány nem aggódott, hogy elárulják őt mert tisztában mindenki tisztában volt vele, hogy ők csak akkor hallanak és látnak amikor kell.
Most a kelleténél is nagyobb felfordulás van a helyiségben, a nagy lakoma miatt.
Julia majdnem fellökött egy fiatalembert siettségében aki szitkozódni kezdett, majd mikor meglátta kivel áll szemben számos bocsanatkérés hagyta el száját meghunyászkodva.
Nem fogalalkozva vele rohant tovább majd, a már jól ismert titkos alagutakat választotta a palota falaiban útvonalnak.
A szobája felé tartott amikor meglátta a tágas folyosó végén egy neki háttal álló őrt.
-A pokolba!-sziszegte magában.
Rögvest vissza fordult, s a falhoz simulva kapkodta a levegőt.
Ismét kipillantott, és látta, hogy a férfi még mindig háttal áll neki.
Közvetlen arról a folyosóról ahonnan jött a lány hangokat hallott, jellegzetesen ütemes lépteket.
Megijedt, hisz ebben a pillanatban mind két oldalról őrök veszik körben, s ha tovább vár akkor rajtakapják.
Julia kipillantott, majd amikor látta, hogy az őr továbbra is háttal áll a néhány méterre lévő hálótermi ajtajához szaladt.
Az őr a tompa léptekre háta mögé kapta fejét azonban amikor nem látott semmit össze vont szemöldökkel fordult vissza.
Julia a levegőt kapkodva simult az ajtónak majd lassan a kilincsért nyúlt és össze szorította a szemét abban reménykedve, hogy az nem kezd el nyikorogni.
Az ajtó némán nyílt ki résnyire, amin a lány befért. Mikor az ajtó túloldalán termett megkönnyebülten fújta ki eddig benttartott levegőt.
Homlokára tapadt vörös tincseit kiseperte látószögéből majd lehunyta szemeit.
Azt gondolta megúszta amikor kopodogtattak a túloldalról.
Julia tágra nyílt szemekkel elhátrált az ajtó közeléből majd a hang irányába fordulva igazította meg magán a ruhát, de amikor lepillantott és látta milyen mocskos lett ruhája nem tudta hova kapja a fejét.
-Egy...egy pillanat!-kiáltott a túloldalon lévőknek.
Az ágy előtt elhelyezkedő kis szekrényhez szaladt, ami elé letérdelt s felnyitotta annak fedelét. A legfelső háló ruhát kapta ki onnan majd a rajta lévőt próbálta le aggatni magáról. Kis küzdelmek árán, de sikerült neki, s könnyedén nyúzta fel magára a tiszta darabot. A piszkos darabot a tiszták közé dobva csapta le a ládát.
-Szabad.-kiáltott ki.
Az őrség nem sokkal később benyitott. Julia mellkasa gyorsan emelkedett le és alá, látványosan úgy szedte a levegőt mintha csak fulldokolna. Az őrök összevont szemöldökkel vizslatták a lányt, majd körbe pillantottak.
-A hercegnő hivatja önt a lakosztályába, hölgyem.-mondta kimért hangon az egyenruhás férfi.
Nagyot nyelve bólintottam.
-Persze, máris indulok.-mondta zavartan a leány, s idétlenül mutogatott.
A férfi össze szorított ajkakkal bólintott majd hátrált néhány lépést a mellette lévő kettővel együtt, ezután hátat fordítva neki távoztak a lakosztályból.
Julia hevesen kapkodva a levegőt támasztotta meg kezét térdein.
Miután rendeződött levegő vétele, kilépett a lakosztályából, majd az idősebbik hercegnőhöz igyekezett.
Az ajtó előtt álló őrök kitárták a két szárnyú ajtót, minek túloldalán a hercegnő és annak szolgái tevékenykedtek.
