Barbara

30. feljegyzés

Egy tudományos könyvben sem írnak arról, hogyan kell megölnöm valakit, aki a tükrömben lakik.
Terveket készítettem, de egyik sem tűnik használhatónak.
Mégis...egy gondolat ott motoszkál a fejemben.
Barbara azt mondta, hogy ő én vagyok.
Őt nem tudom megölni, de magamat...igen.

"Drága Anya!
Kérlek, ne haragudj rám.
Nem tehetek mást, csak én tudom megállítani ezt a betegséget.
Skizofrénnek neveznek, mert ismerek valakit, akit ők nem, és aki tulajdonképpen - én vagyok.
Most mindent elmondok neked róla, amit csak tudok.
Barbarának hívják, annyi idős, mint én. Itt ülök a tükör előtt, ahogy ezt írom, és egyenesen rám bámul. Megint látom őt, mert ma direkt nem vettem be gyógyszert.
Hosszú, derékig érő, sötét haja van. A szemei alatt is sötét karikák ülnek. Fekete ruha van rajta.
Pontosan úgy néz ki, mint én.
Egyet leszámítva - ő nem ember.
Ne haragudj rám, nem tehetek mást.
Meg kell állítanom őt, és ez csak úgy lehetséges, ha megölöm.
Ő valójában én vagyok...na, kezded érteni?
Perceken belül már nem lesz itt, és soha többet nem árt senkinek.
Ne haragudj, Anyu!
Nagyon szeretlek."

*Az ápolónők azonnal berontottak a szobába, ahogy az üvegcsörömpölést hallották. Már túl késő volt. A lány betörte a tükröt, majd elmetszette a saját torkát. Szüleit személyesen értesítették, és átadták nekik a lány levelét. Nem volt teljesen halott, mikor az ápolónők megérkeztek, ezt is elmondták a szülőknek. Még pislákolt benne az élet, és utolsó szavai ezek voltak:

"Végeztem vele...biztonságban vagytok."*