Szent Iván éjjele

Búcsú

Matt egyetlen hajtással megissza a pohár vizet, amit a backstage-ben hagytak neki, arra az esetre, ha izgul. Márpedig jelenleg iszonyatosan izgul. Alapvetően nem szokott, de mivel épp az előbb beszélt a WHO egyik amerikai szervezetének vezetőjével, csak még jobban tudatosult benne, mekkora tétje is van ennek az egész kongresszusnak. Ha most sikerül egy neves szervezet emberének figyelmét magára vonnia, akkor fényes jövő áll előtte. Fényesebb, mint amiről valaha álmodott. Most csak ez számít, erre kell koncentrálnia.

A gondolatai azonban reggel óta folyton-folyvást vissza kalandoznak Sidney lakására, újra hallani véli a fiú nevetését, érzi bőrének puhaságát, és ez teljesen megőrjíti. Először a pólót gyanúsította meg, amiért teljesen olyan illata volt, mint Sidneynek, de miután letusolt és felvette az öltönyét, az első gondolata az volt, hogy vajon tetszene-e a másiknak.

Hiába próbálta meggyőzni magát arról, hogy így a legjobb, hogy a távkapcsolatok sose működnek, hogy ő nem működik kapcsolatban, főleg nem egy másik férfival, az agyában egyre csak zakatolt az a kis idegesítő hang, amely azt hajtogatta, hogy "elszalasztott lehetőség, elszalasztott lehetőség". Ez a hangocska pedig olyan akaratos, hogy Matt nem hallott tőle semmi mást és képtelen volt koncentráltan újraolvasni a jegyzeteit. Hülye hangok!

Vastaps érkezik odakintről, ami azt jelzi, hogy az előtte szereplő előadása véget ért és ő következik. Még vesz egy utolsó mély levegőt, ráparancsol magára, hogy legalább egy kicsit verje ki a fejéből Sidneyt, majd határozott léptekkel kisétál a pódiumig.

A lámpa fénye először elvakítja, majd ahogy lassan hozzászokik, kirajzolódik a várakozó tömeg sziluettje. A legtöbben ülnek, de akad néhány ácsorgó, akiknek már nem jutott hely. És akkor a terem leghátuljában megpillantja azt, akinek jelenléte a WHO-s fickóénál is jobban meglepi.

Nem túlzott, mikor azt mondta, hogy olyan hatást keltene, mint elefánt a pingvinek között. Kusza hajával, kopott dzsekijével, szépen liluló zúzódásával, és morcos ábrázatával Matt azt se érti, mégis hogy engedhették be, miután inkább tűnik piti tolvajnak, mint egy tudomány iránt érdeklődő átlagembernek. De azt is biztosra veszi, hogy a fiú direkt ilyen megjelenéssel jött, hogy sokkolhassa az embereket. Mikor megpillantja a még mindig kissé sokkolt Mattet, elvigyorodik és feltartja mindkét hüvelykujját. A fiúnak komoly erőfeszítésbe telik, hogy ne nevesse el magát, és mikor kinyitja a száját, hogy elkezdje beszédét sokkal magabiztosabbnak érzi magát, mint öt perccel ezelőtt.

Sidney mindig is tudta, hogy a biológia nem az ő szakterülete, azonban miközben az előadásokat hallgatta, képtelen volt napirendre térni afelett, hogy miként képes a felkonferáló unalmasabb lenni, mint maga az előadó. Ez egyedül Mattnél változott meg, de akkor sem a bemondó javára.

Bár Sidney abból az előadásból se jegyez meg sok mindent, de közben végig úgy érzi, hogy Matt hozzá intézi a szavait, azon a hipnotikus hangján. Ráadásul a végén a taps is sokkal élénkebb, mint előtte, szóval biztos valami a közönségnek tetszőt csinált.

Amint Matt lesétál a színpadról, a konferáló bácsika a maga 80 évével bejelenti, hogy most következik az állófogadás, bármit is jelentsen az. De büfé asztalokat hoznak, szóval rossz nem lehet, állapítja meg Sidney még távolabb húzódva a sok puccos páva asszonytól és frakkos férjeiktől. Őket nézve a fiúnak kedve támad éjszakai graffiti versenyre hívni a haverjait a gettóból.

- Szóval mégis eljöttél - hallja meg Matt hangját, mire ijedten fordul felé. Mégis mikor került ide?

- Hát igen. Tudod, hogy van ez. Meghallottam, hogy ingyen kaját osztogatnak - bök az állával az asztalok felé a fiú, és még jobban keresztbe fonja a karjait. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar szemtől szembe kerül a másikkal. Pedig milyen jól jött volna még egy kis idő, hogy kitalálja mit is akar mondani. Olyan hirtelen indíttatásból jött el ide, hogy a terv kidolgozása kimaradt a listáról. Így viszont csak a józan eszére hagyatkozhat, amiből sose sül ki semmi jó. - Mondták már hogy szexi vagy öltönyben?

Nem csupán szexi. Iszonyatosan, szívdöglesztően, valaki hívjon mentőt féle módon szexi. De ezt végképp nem akarta hangosan is kimondani! Matt azonban nem jön zavarba.

- Csak minden nő, aki valaha látott benne. Legtöbbjüknek annyira tetszett, hogy rögtön le is akarták szedni rólam. - Fejét picit oldalra biccentve, játékos mosollyal néz a másikra. - Te is ezt tervezed?

Sidney legszívesebben elásná magát, mikor megérzi az arcán felkúszó forróságot.

- Ne bízd el magad. Csak azért jöttem, mert megtaláltam a pólódat - jelenti ki felszegett állal a fiú. A másik próbálja nem mutatni a csalódottságát, de ő észreveszi, és békülékenyebb hangon szólal meg: - Na meg eszembe jutott, hogy az este nem adtam oda a telefonszámom.

Matt arcán döbbenet suhan át, miközben elveszi a cetlit, Sidney pedig megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Egy kis része teljesen azt hitte, hogy a másik el se fogja fogadni, de akkor is meg kellett próbálnia. Nem bírta volna ki, ha mostantól folyton egy elszalasztott lehetőségként idéződne fel benne a találkozásuk. Így viszont ő mindent megtett, a többi Matten áll.

- Ezt lehetőleg ne veszítsd el, amikor a következő hódításodtól menekülsz - teszi még hozzá remélve, hogy nem érződik a hangjából a gúnyos él, de Matt szeme megvillan.

Megfogja a fiú könyökét és elkezdi vezetni valamerre. Elhaladnak a népes társaság mellett, majd be egy kihalt folyosószakaszra, ahol Matt nemes egyszerűséggel a falnak szorítja Sidneyt, mielőtt a fiú bármit tehetne vagy mondhatna, aztán pedig már csókolja is olyan szenvedéllyel és sietséggel mintha már egy éve nem látta volna, és most akarná mindenét egyszerre újra felfedezni.

Sidney az első döbbenet után készségesen simul a fiú karjaiba, ajkait egy halk sóhaj hagyja el, mikor megérzi a másik nyelvét. Már épp azon gondolkozik, hogy talán bölcsebb dolog lenne egy üres szobát keresniük, mielőtt valamelyik erre járó uraság sokkot kapna, de ekkor a másik elhúzódik a fiú legnagyobb bánatára. Matt se tűnik túl boldognak, arcán apró fintor jelenik meg.

- Vissza kell mennem beszélni a meghívott vendégekkel - mondja nehéz szívvel, mivel legszívesebben most azonnal berángatná a Sidneyt egy üres szertárba, hogy megismételhessék a tegnap éjszakát. A fiú tekintete rögtön kitisztul, és halványan elmosolyodik.

- Sznob az összes - jelenti ki túljátszott grimasszal. - Vigyázz, nehogy megfertőzzenek.

Matt elvigyorodik, majdmég egy utolsó csókot nyom Sidney ajkaira, és elvegyül a tömegben. Egy kisrésze reméli, hogy a másik megvárja, míg végez, de addigra a fiú már nincssehol.