Szent Iván éjjele

Sidney

Sidney megkönnyebbülten dől a korlátnak, miközben a távolodó Mattet figyeli. A ruganyos, ragadozókat megszégyenítő járását, széles vállait és... oh, Sidney, ne nézd meg a fenekét!... késő, megnézte.

Fáradt sóhajjal fordítja el a fejét a másik irányba, de ez se jobb, mivel így a labirintusban történtek jutnak eszébe. Nem mintha olyan sok dolog történt volna. Valószínűleg csak Sidney játszott el a gondolattal hogy mi lenne, ha Matt egy leheletnyivel közelebb lenne, vagy ha elengedné a kezét és hagyná, hogy hozzáérjen a bőréhez. Mert Sidney hozzá akart érni, minden lehetséges módon, minden lehetséges helyen. A vágy olyan hirtelen csapott le rá, hogy levegőt is alig kapott. Egy pillanatra megfordult a fejében hogy ez nem igazán helyén való, hiszen mindketten férfiak, ráadásul fél napja ismerik egymást. De ha az ember Carmen és az ő baráti köre közelében nő fel, akkor ezek nem olyan problémák, amiket ne tudna orvosolni a puszta vágy.

Az igazi problémát az jelentette, hogy még mielőtt bármit is tehetett volna, a fűrész hangja tönkre tette a pillanatot. Bár valószínűleg amúgy se lett volna a legjobb ötlet kikezdeni Mattel, hisz egyértelművé tette a Zöld Kacsában hogy nem igazán vonzódik a pasikhoz. Amivel nem is volt semmi gond, míg Sidney rá nem jött, hogy ő nagyon is vonzódik Matthez. Így viszont elég hosszú lesz az elkövetkező néhány óra hajnalig. Addig eljátszani, hogy minden a legnagyobb rendben... Sidney hálát ad az égnek, amiért olyan jól tud hazudni.

- Egyedül? - üti meg egy hang a fülét, majd egy lány telepedik le mellé a korlátnak támaszkodva. Sidneynek kell néhány másodperc, míg leesik, hogy nem is akármilyen lány, hanem az a szépség, akivel korábban találkoztak. Ezek szerint nem hallucinálta be, hogy tetszik neki, más különben miért ült volna most le vele beszélgetni. Be kell vallania, elég hízelgő hogy egy ilyen szép lány pont vele akarja tölteni az idejét, de az agya képtelen erre koncentrálni, csak Mattet látja maga előtt, ahogy fölé hajol. Hirtelen égető szükséget érez egy pohár alkoholra. - Hova tűnt a barátod?

- Majd kiderül, ha visszajön - feleli Sidney egy árnyalattal nyersebben, mint tervezte. Elvégre nem a lány tehet róla, hogy neki pocsék a kedve. Ő azonban láthatóan nem veszi magára. Sőt, a fiú meg merne rá esküdni, hogy közelebb került hozzá.

- És nem unalmas így egy magadban várni rá? - kérdezi a lány csábos mosollyal, miközben merészen megsimítja Sidney karját. A fiú meg se rezzen. Abszolút nincs kedve most ezzel a csajjal bájcsevegni, de az tény, hogy amíg Mattre vár, nincs jobb dolga. Ráadásul az agya hátuljában egy gonosz hangocska szerint ezzel akár féltékennyé is teheti a másikat. Édes kis bosszú, amiért így felbolygatta Sidney lelki világát.

- Biztos vagyok benne, hogy neked van valami ötleted, amivel elüthetnénk az időt - feleli a csajozós mosolyával, habár így is nyert ügye van.

- Hát éppenséggel volna néhány - kuncog a lány, kezével Sidney háta felé kalandozva -, de félek, hogy a barátod túl hamar visszaérne.

- Ne foglalkozz most vele - torkolja le a fiú. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy felhívhatná a lányt a lakására, szexelhetnének, aztán elválnának az útjaik és soha többé nem látnák egymást. Sidney kedvenc forgatókönyve, de most valahogy mégse tűnik kellően kielégítőnek. De kielégítőbb, mint Matt után sóhajtozni.

- Szeretnéd, ha inkább veled foglalkoznék? - mosolyodik el a lány, és közben úgy helyezkedik, hogy Sidney karjainak ölelésébe kerül.

- Hát most velem vagy, szóval elég egyértelmű, nem? - húzza még jobban magához a fiú. Kifejezetten jó érzés a karjaiban tartani a lányt. Érezni a bőre puhaságát a ruhán keresztül, a nőies íveit, a finom illatot, ami a parfümjéből ered. Így tudna maradni egy ideig.