Szent Iván éjjele

Matt

Matt nem igazán szeret versenyezni. Mi értelme másoknak is bizonygatni, hogy jó valamiben, mikor ő pontosan tudja? Sidney lelkesedése azonban rá is átragad, és azt veszi észre, hogy meglepően jól szórakozik karton cápák lövöldözése közben egy mozgó lapon állva. Kicsit talán le is akarja nyűgözni a másikat. Az a gúnyos mosoly, ami mindig a fiú szája sarkában pihen, egyszerre bőszíti fel és ösztönzi, hogy mutassa be mire is képes. Hogy a barna szempár csodálattal nézzen rá. Elég furcsa érzés, tekintve hogy alig egy fél napja ismerik egymást, de Matt már abban a pillanatban eldöntötte, hogy hagyja, hogy sodorja a Sidneynek nevezett tornádó, mikor elindultak a Zöld Kacsába.

A transzvesztita pultos mondjuk még így is kicsit sokként érte. Matt nem prűd, Miamiban is vannak melegek ahogy transzik is, egyszerűen csak sose hitte volna, hogy egyszer egy ilyen embert sodor az útjába. Tekintete Sidney felé terelődik. A fiú ugyan tett kétes utalásokat, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki két kapura játszik. És ha még is így volna az vajon őt zavarná? Gondolkodás nélkül tudja a választ.

- Huh, az a hülye dinó nehezen adta magát - fújja ki a levegőt Sidney miután az utolsó célpontot is lelövi a célba lövéses standnál, amivel a kijelző szerint új rekordot döntött. Még Mattet is megelőzve, ami nem csoda, hiszen olyan magabiztosan kezelte a játék pisztolyt, mintha ezerszer használt volna már ilyet. És visszaemlékezve arra, hogy pár órája majdnem lelőtték őket, ez nem is tűnik valószerűtlennek.

A bódé üzemeltetője viszont úgy látszik nincs hozzá szokva ilyen teljesítményhez, mivel a földről kell felkaparnia az állát.

- Khm... melyik plüsst szeretné? - kérdezi a fickó és végigmutat a rengeteg játékon. Sidney egy darabig nézelődik, majd kiválaszt egy csillogó kék szemű kardszárnyú delfint, amit rögtön átnyújt Mattnek.

- Cserébe a pingvinért - magyarázza meg a fiú értetlen tekintetét látva, és maga elé emeli a kis Royal-pingvint, amit Matt nyert az almahalászattal. - Szerintem hasonlít rád.

Matt kétkedő tekintettel nézi meg közelebbről a plüsst, és közben direkt úgy helyezi, hogy eltakarja vele a zavarát, amiért ő is pont emiatt választotta azt a pingvint a másiknak.

- Elég elvont gondolkodás kell ahhoz, hogy erre a következtetésre juss - feleli halvány mosollyal, amit Sidney lelkesen viszonoz.

- Igazából kék a szeme, fekete és fehér színek dominálnak rajta és képtelen felvenni a versenyt egy pingvinnel - nyújtja ki a nyelvét a fiú, majd elszalad, még mielőtt Matt megfojthatná.

- Emlékeztetnélek, hogy az erőmérőnél én győztem - jelenti ki duzzogva Matt. - Meg a puzzle-ben is.

- Csak hagytalak nyerni - bizonygatja Sidney.

- Igazán? Akkor mit szólnál egy új versenyhez? - kérdezi a fiú és tekintetét végig járatja a parton, hátha talál valamit, amit még nem próbáltak ki. - Az nyer, aki előbb kitalál a kísértet labirintusból.

- Tartom a fogadást - biccent elszántan Sidney. Látszik rajta, hogy a verseny puszta gondolata is felcsigázta.

Matt nem igazán tudta elképzelni, hogy hogyan lehet egy labirintus ijesztő, de az idős néni, aki a bejárati sorompót kezeli már önmagában elég kísérteties halovány, szinte már áttetsző bőrével, alacsony termetével és a mosolygó wodoo babával, amit a mellkasára tűzött.

- Ti vagytok ma az első látogatók - jegyzi meg vékony, rekedt hangján, miközben átengedi a fiúkat a kapun, hogy elkezdhessék a kalandot. Matt magában azért megjegyzi, hogy ez nem túl bíztató tekintve, hogy már besötétedett. De talán pont ez a lényeg, hogy világosban nem izgalmas egy kísértet labirintus.