Sok évvel ezelőtt egy szálloda éttermében dolgoztam, nyári munka, azaz gyakorlat címén. Az egyik szakáccsal szorosabb barátságba is keveredtünk, bár mint utóbb kiderült, ő többet szeretett volna puszta barátságnál. Mikor véget ért a nyár, és újra az iskolapadba készültem, még elbúcsúztunk egymástól, mint munkatársaktól, barátoktól.
Búcsúajándékként, sok apróságot kaptam mindenkitől. Plüssállatot, nyakláncot, stb. De tőle emlékezetes ajándékot kaptam: egy üres gyufásdobozt...Azt mondta:
– A nyár alatt elég jól megismertelek. Nagyszerű barát vagy, kiváló munkatárs és jó ember, de vannak nagy hibáid is. Ezt a gyufásdobozt azért adom, hogy a későbbiekben könnyebb legyen az utad. A büszkeség lehet jó dolog is, de vissza is húzhat. Tedd bele a büszkeségedet ebbe az üres gyufásdobozba s csak akkor vedd elő, amikor tényleg szükség lehet rá. Hogy túlélj, vagy megvédd magad. Ne legyen nálad mindig és ne használd túl sokszor!
Két dolgot is tanultam akkor. Az egyik dolog, hogy az életben bizony számtalan segítő van. Jönnek, mennek, csak néhány pillanatra vannak velünk, vagy sokáig maradnak, de segítenek. Ez a dolguk. Ahogyan ők, úgy mi is segítők vagyunk mások számára és van, hogy olyan helyről érkezik a segítség, ahonnan soha nem is számítanánk rá... A másik dolog az, amit barátom, elmondott nekem a büszkeségről. Valóban túl büszke voltam és túl sokszor...Azóta ezt az - általam és általa addig rossz tulajdonságnak ítélt – jellemvonást a gyufásdobozban hordom, és csak akkor veszem elő, ha valóban szükség van rá valamilyen jó cél eszközeként.
YOU ARE READING
50 lépés a boldogság felé
Non-Fiction„Ezt a könyvet 15-20 évvel ezelőtt kellett volna már olvasnom. Sokkal könnyebb lett volna minden." „Nagyon közvetlen a nyelvezete, mindent megértek és élmény olvasni. Olyan, mintha egy nagyon bölcs baráttal beszélgetnék." „Ez a könyv jóval többet a...
