Anyukám háromszor költözött el velünk, gyerekekkel. Először még kicsik voltunk, apám visszaédesgette. Másodszor én már 14 éves voltam.
Óriási hiba volt megint visszamenni apámhoz.
A harmadik lehetőség, születésem után 18 évvel jött el. Addigra anyukám már majdnem minden nap halálfélelemmel, erős szívizomgyulladással, még erősebb nyugtatókkal tudott létezni. Egy pánikrohamánál én is ott voltam és látva ezt a félig meddig haláltusát, egy gyermek szíve szinte megáll a félelemtől. Ezt senki ne tegye se magával, se gyermekével. Mi léptünk. Nem kellett volna eddig várni, de ha így hozta az élet, hát még ez sem volt késő szerencsére! A hatalmas vagyonból és gazdagságból egy kiskanál társaságában léptünk le.
Boldogabbak és nyugodtabbak voltunk, mint bárki más ezen a kerek bolygón. Nehéz volt, azt nem állítom, hogy nem, de azóta, gyökeresen megváltozott az élet egy sokkal szebb világ felé!Engedjen el minden tévhitet mindenki, amit eddig dédelgetett magában, mert azt hitte „jobb lesz". Ha a sárban ragadva szeretnéd ezt elérni, akkor nem tudok jó hírrel szolgálni. Lépj! De ez csak egy kiemelt példa volt a sok közül, mely elengedéssel oldható meg.
KAMU SEDANG MEMBACA
50 lépés a boldogság felé
Nonfiksi„Ezt a könyvet 15-20 évvel ezelőtt kellett volna már olvasnom. Sokkal könnyebb lett volna minden." „Nagyon közvetlen a nyelvezete, mindent megértek és élmény olvasni. Olyan, mintha egy nagyon bölcs baráttal beszélgetnék." „Ez a könyv jóval többet a...
