Régen volt egy lovam. Egy saját lovam. 14 éves voltam, még nem voltak mindennapi gondok, még gyerek voltam. Naiv, ábrándozó, lelkes fiatal lány. Aki ült a lován. És repült!Felültem a lóra. Egy kis belemelegítés és irány a horizont.
A mezők, melyeknek nincs vége és nincs kezdete. Alattam egy hatalmas és erős állat. Együtt mozgunk. Érzi, tudja, merre kell mennie. Én irányítom őt! Vágtatunk. Felettünk egy gólya repül el. Alattunk a fűszálak, segítik, lovam lépteit. Csak suhanunk! Mintha repülnénk. Hangtalanul. Majd becsukom a szemem. Kitárom a karom. Szállok! Szabad vagyok! Egyedül a paták dobbanása a kemény, napszítta földön, hallatszik valahonnan messziről, összefonódott lelkünk sóhajából. Fák mellett suhanunk el. Az alföld végtelenje úgy vonz, mintha csak dolga lenne velünk. S van is. A szárnyalás, az élmény, a kaland, a mi dolgunk! Meg kell élnünk minden pillanatot, minden patadobbanást, minden lélegzetvételt! Nincsen semmi más. Csak én, aki egy vagyok a lóval, a mezővel, annak minden kis sárga virágával. Egy vagyok a lemenő nappal, egy a fűszálakkal. Egy a mindenséggel.
EZ a jelen. Akkor és ott. Megélni a pillanatot!
ESTÁS LEYENDO
50 lépés a boldogság felé
No Ficción„Ezt a könyvet 15-20 évvel ezelőtt kellett volna már olvasnom. Sokkal könnyebb lett volna minden." „Nagyon közvetlen a nyelvezete, mindent megértek és élmény olvasni. Olyan, mintha egy nagyon bölcs baráttal beszélgetnék." „Ez a könyv jóval többet a...
