Ha jön egy jobb...

Az első nap part 5

- Haló, tessék?

- Jó napot! Ön Budai Viktor, Spiler András jelenlegi gondviselője?

- Igen. Miben segíthetek?

- András konfliktusba bonyolódott egy osztálytársával. Andrásnak nem történt baja de a másik fiú egy monoklit kapott. Ha esetleg be tudna jönni, hogy tisztázzuk a helyzetet...

- Persze.. Azonnal megyek.- letette. - Ó hogy az ég szakadna le... Most már stabilan el fogok késni a munkából... Bassza meg..

Tíz perc múlva meg is érkezett a suli elé. Belépett az épületbe. Tágas volt és tipikusan sulis. Plakátok mindenütt amik senkit se érdekelnek, mert mindenki csak azt várja, hogy hazamehessen. Rágók ide-oda ragasztgatva, lökdösődő nagymenők és pápaszemes okostojások. Izzadságszag és tömény kölnik egyvelege..

A portán megkérdezte merre találja az igazgatói irodát majd célirányosan arra ment. Benyitott. András bent ült egy széken.

- Jó napot Budai úr!

- Jó napot Igazgatónő!

- Kérem üljön le. Tehát, András összeszólalkozott az egyik osztálytársával, név szerint Kovács Tamással. A vita úgy tűnik egy lány miatt robbant ki. Végül verekedni kezdtek, majd András behúzott egyet Tamásnak. Beszéltem Tamás szüleivel. Ők azon a véleményen vannak hogy ha a fiatalok meg tudják beszélni akkor rendben, végül is az ő dolguk.

- Én nem beszélek azzal a szarházival!

- De miért? Mit csinált? -kérdezte Viktor.

- Megcsalt vele a volt barátnőm. A legjobb barátom volt! Hogy rohadjon meg...

- És ez a Tamás mit mondott, hogy megütötted? -Viktor megmasszírozta az orrnyergét. Eszébe jutott miért nincs gyereke. Túl sok vele a gond...

- Ő azt mondja a lány őt választotta.- szólt közbe türelmetlenül Diósy igazgatónő- De nem is ez a lényeg. Ez már nem az iskolára tartozik, és bár a következő hét az utolsó tanítási hét a nyári szünet előtt, szeretnénk ha a jövőben nem törne ki több csetepaté az iskola területén. Ez most csak egy kérés. Következő alkalommal figyelmeztetem önöket, harmadszorra pedig mindkettejüket eltanácsoljuk az iskolából. Nem szeretném, ha odáig fajulnának a dolgok. Érti, András? -meredt rá a fiúra a nő.

- Igen.. értem..- fortyogott.

- Rendben. Akkor azt hiszem végeztünk is. Viszontlátásra!

- Viszontlátásra Igazgatónő! Gyere András.

Kiléptek az épületből. Viktor vett egy mély levegőt. Hátra hajtotta fejét és zsebre tett kézzel behunyta a szemét. Andris megállt mellette egy szó nélkül. Nagy fejmosásra számított...
Beszálltak a kocsiba.

- Hát az most már biztos hogy elkéstem. Eljössz velem a melóba. Nem tudlak hazavinni.

- Ennyi? Meg se szidsz? Semmi pofon?

- Mondtam hogy nem foglak nevelni. Legalábbis ilyen téren tuti nem. Amúgy meg ha valaki az én csajom nyúlná le én is laposra verném. Ne értsd félre nem bátorítalak hogy verj meg minden szembejövő gyökeret. Csak jó ha kiállsz magadért.

Az út zökkenő mentes volt. Nagyon tetszett Andrásnak ahogy Viktor vezetett. Minden egyes kanyarodása olyan volt mintha jégen siklanának. Mióta megszerezte a jogsiját azóta nem vezetett. Úgy gondolta kell, hogy az embernek valami fogalma legyen az autókhoz. A jogsit is csak azért tette le, hogyha valaha úgy hozza az élet, hogy kell, akkor legyen.