Ha jön egy jobb...

Ha jön egy jobb... part 1

/András  naplója/

~Hogy kéne azt feldolgoznom hogy dobtak? Vagyis inkább megcsaltak... 

Jó persze tudom hogy majd az idő megoldja meg elmúlik meg ilyenek, de ezek csak szépen csengő szavak...

Ilyenkor mindenütt csak párokat látni...

Mintha csak az orrom alá akarnák dörgölni hogy ők már pedig boldogok, mégha ebbe bele is gebedek...~

Ezen mélázva felvettem egy csomag gépsonkát a bolt hűtős részlegén, majd a kosaramba tettem a műzli a joghurt meg az egy csomag rudi mellé.

Nem akartam alkoholt venni... Le kell tennem a piát...

~Vajon ha jobban figyeltem volna rá, vagy több ajándékot vettem volna neki, vagy esetleg több mindent csináltunk volna, még együtt lennénk?~

Hirtelen hatalmas csattanás zökkentett ki a gondolatmenetből.

Egy srác és egy lány összeütköztek a bevásárló kocsijukkal.

Rajtuk akadt a szemem. A csaj elesett és most a padlón ült megdöbbent tekintettel. A srác a kezét nyújtotta de a lány nem fogadta el.

~A női büszkeség~ gondoltam és közben apró, gúnyos mosolyra húztam a szám. Végül a lány mégis elfogadta a felajánlást és hagyta hogy felsegítsék.

Összeakadt a tekintetük. A srác mondott valamit a lánynak mire a lány kuncogni kezdett.

~Jaj könyörgök... Figyelem a takarítóknak! Felmosót kérünk a kettes sorra! Nyáltócsa készül...~

De titokban, a szívem legmélyén én is erre vágytam...

~A lány hasonlít Szabinára, az exbarátnőmre. Milyen furcsa még így gondolatban is kimondani hogy "exbarátnőm".~

A kasszához siettem hogy minnél hamarabb otthon lehessek a biztonságot nyújtó négy fal között a számítógépem és az Xboxom társaságában ahol legalább ha csak egy kis időre is de elterelhetem a gondolataimat arról pillanatról, ahogy tegnap rajta kaptam Szabinát és Tamást, a legjobb haveromat a kanapémon összegabajodva...

A sor nem volt nagy. Előttem egy nyudíjas házaspár, előttük pedig egy kb velem egykorú srác állt. A csávó csak egy zacskó csipszet vett és két sört. Fizetett majd ahogy körbenézett rajtam akadt meg a szeme. Kacsintott.

~Mi a fene??~ kérdeztem magamban döbbenten~ Nem lehet hogy csak megrándult az arca? Biztos csak tikkes szegény..~

Ahogy megkapta a visszajárót megfordult és lepakolta a cuccait a tartóra.

A házaspár után én következtem.

A csávó még mindig ott matatott. Mire végeztem, addigra ő is. 

Na szép...

A kocsimat kitolva észre vettem hogy megáll a tőlem egy méterre lévő járdaszélen és úgy tesz, mintha arra várna hogy átmehessen de egy autó se jár arra.

~Na basszus...

Remélem hogy nem tőlem akar valamit... Épp eléggé kivagyok... Már csak az kellene, hogy egy pasi bepróbálkozzon...~

Elindultam a kocsimhoz ő pedig két méter távolságot tartva követett. Hirtelen megálltam.

~Vajon a pénzemet akarja? Vagy a kocsimat?~