Ha jön egy jobb...

Heló idegen.. part 3

A nap első sugarai utat törtek maguknak, és a függönyök résén próbálták bevilágítani a szobát. Mély, egyenletes, halk horkolás töltötte be a szobát. A tulajdonosa lelógó lábbal hason feküdt egy szál alsógatyában az ágyon.  Egész éjjel nem aludt, csak forgolódott. Kavarogtak a gondolatai. Nem hagytak egy nyugodt percet sem. Aztán olyan öt óra körül végre alább hagyott a hangzavar a fejében.

A mobilja csörögni kezdett.

- Mmmmm... Neee... Nem hiszem el... Hány óra...? Nem akarom...

Az órára pillantott és rögtön kipattant a szeme. A telefonjáért nyúlt.

- Haló, szevasz Geri, mondjad!- sietve felkapta a farmerját és elkezdett öltözködni. 

- Na hali. Mizu? Most keltél? Nem azt mondtad hogy 9:30-ra jönnek a költöztetők? 

-De igen, és tudom, már csak fél órám van. Bassza meg. Sajnos elaludtam.

- Figyu, tudom hogy költözés meg minden, de tudod ma lesz a bulim. A szülinapom. Azt igérted itt leszel. El tudsz jönni? Nem gond ha nem. Legfeljebb megverlek -röhögött fel a vonal másik felén.

- Hát.. El. El tudok. Húgod is ott lesz? -mosolyodott el kajánul.

- Ott, de ne is álmodj róla haver. Tudom hol jár az eszed, de nem. Tartsd féken azt a lompost. Nem rég szakított a pasija vele és most nagyon nincs a toppon, és te se, úgyhogy eszedbe ne jusson!

- Okés, okés. Nyugi csak egy kósza ötlet volt. Hánykor lesz ez?

- Este 8-kor kezdődik. Addig tart míg el nem megy mindenki szóval gondolom másnap délig. Bár nem tudom.

- Hát tőletek egy átbulizott éjszaka után eddig még senki nem jött el előbb mint reggel 6. 

- Hát igen. De ha nincsenek itthon az ősök akkor nem is baj. Engem nem zavar. Akkor várunk.

- Rendben, ott leszek de most le kell tennem. Még el kell csomagolnom pár holmim. Na szia!

- Heló!

Andris kinézett az ablakon. Még van ideje hogy bekapjon egy pirítóst meg bedobjon egy kávét. A gitárt az ajtóhoz készítette. Nagyon szerette ezt a hangszert. A bedobozolt holmik a szobájában álltak. Megkente a pirítóst egy kis vajjal és tett rá egy szelet párizsit. Ahogy a kávéját szürcsölgette, azon gondolkozott hogy vajon milyen lesz leendő "otthona". És vajon milyen lesz a család akihez kerül. Apja nem mondott sokat. Csak egy címet adott. Azt tudta hogy apja egyik barátjához kell költöznie. De az apja barátainak, akikkel eddig találkozott, mindnek családja volt. Így hát tudta, hogy egy családhoz kerül. De vajon hogy fog velük kijönni? 

Dudáltak kétszer. Ezek biztos a költöztetők. 

- Megyek! -kiáltott ki az ablakon.

Egy kisebb Peugeot teherautó várakozott lent, két férfival. Az egyik hátra ment és kinyitotta a rakteret.

András összepakolt maga után és kinyitotta a bejárati ajtót. Felvette az első csomagot. Amint kilépett az ajtón, úgy érezte minden lépéssel egyre nehezebb az a doboz.

Mikor az utolsót is levitte, felment még utoljára körülnézni. Hiányozni fog neki ez a hely. Felkapta a gitárját az ajtó mellől és kiment az ajtón.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Viktor rühellte a tinibulikat. Amikor mindenütt ragyás, pattanásos kölykök szaladgálnak úgy gügyögve mintha még mindig bébik lennének. Az egyik megy hányni aztán öt perc múlva smárol egy olyannal aki vagy egy doboz cigit elszívott és ennyi erővel egy hamutálat is kinyalhatott volna, de egyik se érzi másikon, hogy mi van, a rengeteg alkoholtól. Hát igen. Viktor belátta hogy kezd felnőni. Mondjuk ezzel az exei bizonyára nem értenének egyet. Na nem mintha nagyon megerőltette volna magát akármelyik kapcsolatában is.

Megszólalt a telefonja. Dominik volt az.

- Szia Viktor! Megtaláltad már? -hihetetlen aggódás uralta a hangját.

- Szia. Még nem.. De ne aggódj meg fogom találni.

- Ne haragudj... Ne tudom mi ütött belé.. Vagyis gondolom hogy besokallt de azért bassza meg, legalább egy sort írhatna..  Itt aggódunk Emmával.. Biztos jó ötlet most elmennem?

- Nem lesz semmi nyugi! Ne foglalkozz ilyennel. Most csak te vagy meg Emma. Szeresd őt és figyelj rá. Meg magadra. Szarj le minden mást. Te most utazol Madeirára és nem foglalkozol semmivel. Le is teszem mert azt hiszem látom az egyik barátját. Na szia.

- Rendben de amint megtaláltad írj! Szia.

Viktor zsebre vágta a mobilját. Elindult egy festett vörös hajú srác felé. 

- Szevasz, te vagy Gergő?

- Attól függ ki kérdezi. Elég helyes vagy, van barátnőd?

- Egyrészt 25 éves vagyok, másrészt hülye vagy? Andrást keresem. Tudtommal a haverja vagy.

- Ja. Utoljára a kertben láttam egy csajjal szóval valószínűleg most az emeleten basznak. Majd ha megtaláltad, keress meg. Szívesen látnálak még. - majd megeresztett egy féloldalas mosolyt és puszilt egyet a levegőbe.

Viktor meg se várta míg a srác befejezi a bájolgást. Kaptatott fel a nagy fehér csigalépcsőn. Az emeleten több szoba is volt. Benyitott az első bal oldaliba. Mert hát melyikhez megy az ember ha minél előbb dugni akar? Persze hogy a legközelebbibe.

A szobában félhomály uralkodott de még így is mindent látott. Egy lány aludt az ágyon egyszál takaróban. Körülötte az ágyon és a földön ruhák hevertek szanaszét. Hallotta ahogy a szobából nyíló mosdóban valaki kegyetlenül öklendezik. Meg hát igen. A rókabőr.

Elindult a mosdó felé. Finoman belökte a nyitott ajtót. Egy srác térdelt a WC felett könnyes szemmel és erősen igyekezett azon hogy ami eddig bent maradt az bent is maradjon. 

Viktor alaposan szemügyre vette a srácot. Igen. Ez András. Most már tudja miért aggódott Dominik. 

Tekert egy kis wc papírt, leguggolt majd elkezdte megtörölni a fiú száját. Látta ahogy az meglepődik majd fáradt, kérdő tekintettel ránéz.

- Gyere, haza viszlek. - Viktor hangja kedvesen, mélyen zümmögött.

Olyan jól hangzott a szájából: "haza", hogy Andris egy percig nem gondolkodott. Tudta, hogy ismerős neki ez a férfi. Talán egy képről. Igen, bizonyára mert személyesen még nem találkozott vele. Érezte hogy nem akarja bántani, így elfogadta a segítséget és felkelt. Aztán még annyit fogott fel hogy valahogy lekerült az emeletről és a barátja Gergő épp az iménti pasi seggét dicséri agyon, aztán egy kocsiba került be ahol kellemes férfi kölnit érzett keveredve enyhe virágos légfrissítővel. Aztán kulcs csörgés, lift mozgás, kiszállnak, megint kulcs csörgés, majd könnyedén felkapják és elkezdik cipelni. A férfi leteszi egy ágyra. Leveszi mindkét cipőjét majd betakarja. Leül az ágyra és nézi őt. Mond valamit a biztonságról és hogy nem lesz semmi baj. András nem tud válaszolni. De ezt a férfi nem is várja el. Lekapcsolja a villanyt majd kimegy a szobából, otthagyva kellemes, megnyugtató illatát. Nem tudta elképzelni hol van, vagy kinek az ágyában fekszik. De nem is érdekelte. Annyira jól esett neki hogy végre aludhat. A többi legyen a holnap baja.