✖BDSM Love✖ ||BEFEJEZETT||

Prológus

- A nevem Chris White. 17 éves diák vagyok. Az én korosztályom, nos...hát. Éli az ő kis szexuális életét. De én megvagyok anélkül is. Boldog vagyok így. Nem sietem el. És ez szerintem így helyes. Nem leszel több attól, hogy mennyi lánnyal feküdtél már le. Persze, ha ezt hangosan ki is mondom. Hülyének néznek. De egy cseppetsem zavar. Egyszer, majd megtalálom az igazit. Az ébresztő megin megszólal, amit öt perce nyomtam ki. Nyűgösen nyujtózkodok egyett, majd megnéztem milyen nap van. BASZKI HÁT EZÉRT ÁLÍTOTTAM ÉBRESZTŐT! Ma van a suli első napja. Gyorasn kikászálódok az ágyamból, és magamra ráncigálom a ruháim. Fogat mosok, majd leszaladok.

- Kicsim! Te még itt vagy? Nyomás! Futás! Egy-kettő!...-. Szólt rám, Édesanyám.

- Azon vagyok! -. Felküzdöm magamra a cipőmet is, majd gyors sprintbe kezdek. Az iskola fél óra gyaloglásra van a házunktól. De én tíz perc alatt odaértem. Bevágódva a suli ajtón, és ahogy beértem, akkor szólalt meg a csengő. Már éppen kifújtam volna magam hogy oké, itt vagyok. Csak aztán eszembe jutott, hogy még nem a tanteremben tartózkodom.

- Baszki!..-. Káromkodttam el magam, miközbe a lépcsőn száguldottam. Majd bevágódtam a terembe. Minden szem rámnézett. De én ezzel nem törödve sétáltam, és ültem le a helyemre. Épp időben. Ekkor lépett be a tanár. Éreztem, hogy valaki figyel, oldalra néztem, de nem láttam semmi ilyesmit. Biztos csak képzelődttem. A tanár elkezdte mondani a szokásos szövegét, én meg csak hallgattam.

Úristen. Ez a két óra. Két napnak tűnt számomra. Fáradttan fújtam ki a levegőmet, és sétáltam az egyik elhagyatottabb folyosón. Ahogy beértem. Megpillantottam valamit. Ami magához vonzotta a tekintetem. Két srác a falnak dőlve csókolózott. Jó hosszú ideig nézhettem már. Mert a dominánsabb fél megszólalt.

- Na mi az, Kicsike? Csak nem te is kérsz egyett?-. Kérdezte a perverz, mély hangján. Pislogtam két laposat, s megráztam a fejemet.

- Még mit nem.-. Mondtam kicsit se kedvesen. Majd elsétáltam mellettük. Még, hogy ÉN? Haggyon már. Megrázva a fejem, tettem be fülest a fülembe. Nem hallok semmit. És ez így a jó. Pár másodpercnyire behunyom a szemem. Mikor egy nyilaló fájdalmat érzek meg a tarkómon. Kapnék oda. De addigra már nincs eszméletem.....