Az idő, és a sors játéka

1 Fejezet

Te hiszel a sorsban? Abban, hogy egy számunkra láthatatlan vörös fonal köt össze minket a tökéletes személyhez?

Te megtaláltad már a szalag vagy madzag végén található személyt?

Én még nem. Nem hiszek benne, hogy létezik, meg hát mi van, ha elszakad? Akkor mit kéne tennünk? Bár ezt nem tudhatjuk mivel nem látjuk, de aki látja és követné ezt a fonalat, és az ott talált lány, vagy fiú, éppen jár valakivel, akkor mi van? Nekik is van madzagjuk? Milyen színű? Milyen erős lehet? Mit gondolnál, ha azt látnád? Nem ismered, de össze vagytok kötve az előző életből. Mit kéne tenni ilyenkor? Közölni, hogy a vörös fonal összeköt titeket? Szerintem hülyének nézne szegény pára. Az is fura lenne, ha csak annyit mondanál legyünk barátok, vagy már az, ha köszönsz neki. Mai életben ez fura, és olyankor az ember óvatos, és egyből azon gondolkozik, hogy ez meg mit akar. És közli nincsen se pénze, se cigit, se semmit, amit adhatna neked. De lehet, hogy ez így ment régebben is. Ki tudja.

Na de visszatérve rám és a sztorimra. A nevem Lucy Heartfilia, és régen jártam egy fiúval, akivel úgy gondoltam, hogy ez a szalag, vagy madzag, bármi is legyen minket összeköt és hogy szerelmünk öröké tart. Ez volt akkor, amikor még naiv kislány voltam. Az egyik legjobb barátnőmmel jött össze, akiről kiderült, hogy csak kihasznált. Egész végig csak azért kellettem, hogy ahhoz a sráchoz közelebb kerüljön.

Így tudom 100%-osan, hogy nem ő volt az igazi, de már nem is akartam látni a szalagot, elvágtam volna akkor legszívesebben és lettem volna egy 99 macskával rendelkező, fagyisnéni.

Jesszus a szüleim tuti kiakadtak volna, ha ez lett volna. Na de az a szerelmespár azóta is járnak. Már nem fáj úgy, de egy lánnyal összebarátkoztam, aki segített nekem mikor még fájt látni őket együtt. Ő is hasonlóan járt, mint én, így átérezte a helyzetemet és én is az övét. Azt ahogy örülsz, hogy összejöttek, de fáj látni, hallani ahogyan kacagnak. Az eddig 2 legfájdalmasabb érzés. Az első az, ha elvesztjük a szeretteinket, és nem láthatjuk őket többé.

Á~ Megint eltértem a témától! Bocsátsatok meg de most csak úgy jönnek a gondolatok. Gondolom nem túl izgi, meg hát ki tudja. Lehet ti ismeritek ezt az érzést.

Na a barátnőmmel (aki segített) ígéretet tettünk, hogy nem hiszünk az örök szerelembe, se a piros madzagban. Ezzel az ígérettel, könnyebb valahogyan. Sokall szabadabbnak érzed magadat. Nem kell parázni ki a tökéletes hisz nincsen. Keresd azt, akiből úgy gondolod tényleg szeret. Ennyi az egész.

Barátnőmet be kellene mutatnom mivel hát elég fárasztó sokáig így mondani és azt se lehet tudni melyik. bár nem mintha olyan sok lenne, vagy mutattam volna be annyit.

A mostani egyik legjobb barátnőm, akivel tettük az ígéretet. Őt Levy McGarden-nek hívják. Rövid kék haja, barna szeme. Szereti a sütiket, mint én. Talán még jobban is, meg nagyon szorgalmas tanuló, és imád olvasni ahogy én is.

Ha már barátnőmet leírtam akkor már magamat is. Én nekem szőke a hajam színe, olyan csípőig ér. A szemem barna, és utálom magam sminkelni. vagyis inkább... ahhoz nekem nincsen tehetségem, meg feleslegesnek gondolom, de attól még tisztelem azokat, akik erre időt fordítanak és csoda szépé teszik magukat. Na de ahogy mondtam szeretem a sütiket. Enni azért jobban, de azért a sütés is mókás, kivéve nyáron olyankor csak is fagyi, jégkrém kell semmi más. Ahhoz képest, hogy nem megy a sminkelés az a rajzaimhoz képest mestermű.

Valami kérdés? Nincs? Nem, mint ha tudnám, de folytassuk úgy is minden hülyeségemet a végén megtudjátok. Most felmerült bennem egy kérdés én mibe vagyok jó? Hm... Á~ meg van! A sportokban egész jó vagyok bár már abba hagytam mindegyiket amelyiket csináltam. Az íjászatot, küzdő sportot, és még egy kis kar forgatást tanultam. Ezeket ahogy mondtam abba hagytam, mivel a nagypapámnak segíteni akartam minél többet, meg a tanulásra se tudtam koncentrálni tőle annyira. Ezért van az, hogy elpuhultam azóta.

A suli holnap kezdődik, a házunktól 3 megálló busszal utána meg egy 10 perces séta. Jaj, azt ki hagytam én a Fiore városban élek. Fiore egy elégé nagy város, de ahhoz képest csendes a maga módján. Az iskolákból három van. A Fairy Tail ahova beakarok jutni, és még a kicsi iskolámon kívül még egy iskola. Az itt élő embereknek nem kell a másik városba menniük, hogy megvegyék amire szükségük van, mivel elegendő bolt van. Én személy szerint azt szeretem, hogy az itt élő emberek nem bunkók, hanem kedvesek és segítik egymást. Jó igen vannak kivételek, de én azokkal eddig nem találkoztam. (Szerencsére) Meg még azt szeretem, hogy tavasszal elképesztően szép a táj mintha maga lenne a menyország, és mindenhol a virágok illatát lehet érezni. Meg a park közepén ott van az a hatalmas cseresznyefa, ami különböző színekben pompázik olyankor.

Itt Fioreben Nagypapámnál élek Makaroval, aki egy pap így egy szentélynél élünk. Azért élek vele mivel szüleim egyfolytában külföldön vannak.

Nagyapámmal Istenhez mindig imádkozunk és tisztán tartjuk otthonát, ami egybe a miénk is már, hiszen annyi időt töltünk ott. Mindenféle szokásban részt veszek. Mint táncolni (bár azt csak én), talizmánokat csinálni stb.

Ahogy említettem holnap kezdődik a suli. Ami után este meg az emberek jönnek megtisztulni, vagy megakadályozni, hogy valami gonosz erő megszállja őket. Itt sokan, inkább azért jönnek mert már családi szokássá vált náluk. Mint a barátnőm is azért jön mert ez náluk az lett. Nekem meg hát segítenem kell.

Maga ez a rituálé csak annyiból áll, hogy én nekem elő adást kell adnom. Utána meg mindenkit megkell kínálni a szent vízből, de a felnőttek inkább szent szakét kapnak, majd imádkozunk istenhez, és elmennek haza. Szóval így élek én!

Uram isten, már ennyi az idő? le kell feküdnöm, vagy különben reggel nem tudok majd felkelni.

Jó éjszakát kívánok nektek. remélem holnap is velem tartotok, hogy tovább meséljek, vagy átéljétek, ami velem történik.

Remélem tetszett. Tudom rövid lett de amint tudom hozom a folytatását ami izgalmasabb és hosszabb lesz. Addig is sziasztok!