Az idő, és a sors játéka

3 Fejezet

-Ma este furcsát álmodtam. Volt egy lány ki éppen egy srác nyakába ugrott. A srác furcsán nézet ki. Már nem emlékszem, hogy pontosan hogyan de... Biztos nagyon szerethették egymást. -meséltem nagyapának az álmomat.

-Honnan veszed, hogy boldogok voltak? -kérdezte

-A mosolyukról. Az az egy dolog maradt meg róluk. Nagyon szép párt alkottak– válaszoltam mosolyogva.

-Már értem. Remélem te leszel az a lány, a szerelmével – mondja.

-Köszönöm de én már így is boldog vagyok! -mondom neki egy mosoly keretében. Majd rá tekintek az órára.

- Na de mennem kell suliba. Mindjárt jön a busz- közlöm vele a tényt.

- Vigyáz magadra -nyomtam arcára egy puszit, és rohantam a buszmegállóba.

Annyira sietem, hogy valakinek neki mentem mikor már leértem a lépcsősoron és rohantam. Hátra néztem egymagas ember volt, fekete ruhába.

- Bocsánat - kérek bocsánatot, és rohantam tovább. Épp, hogy elértem a buszt. A tömeg a szokásos volt, de most a mellettem álló lány erős parfümjét éreztem. Amitől majdnem megfulladtam legalább is így éreztem. Aztán bejelentették, hogy a következő megállót, ahol nekem le kel szállnom. Láttam a, istenek, hogy nem kell tovább ott lennem. Nagy nehezen lejutok a buszról. Körbe nézek, és a lányokat, akik már vártak rám. Sietünk a suliba, mert korán reggel osztályfőnök mindenkinek küldött egy SMSt. Amiben az ált, hogy új osztálytárs jön. Alig vártam. A kíváncsiság nagyon hajtott a suliba.

A folyosókon gyors tempóba egyenesen a terem felé mentünk. Amibe pár perc alatt be is léptünk.

Az osztályterembe, ült mindenki nem nagyon beszéltünk csak vártuk az újdonságot. Az ajtó nyílt, és életem egyik leghelyesebb sráca jött be. (A tanár már nem lényeg)

-Sziasztok a nevem Natsu. Natsu Dragneel. Nem rég költöztünk ide, a szomszédos városból. Ja és vonzom a balsorsot. - már a hangja is ismerős volt aztán az, hogy vonzza a balsorsot. Egyből tudtam, hogy ő volt ott tegnap este. Nézelődött míg nem rám vetődött a szeme, és elindult felém. Én csak néztem őt, ahogyan ő közeledik, és nem hallgat a tanár szavára. Csak közeledett majd a mellettem lévő üres pad elé állt.

-Ide ülhettek? -kérdezte

-Igen, úgy is oda akartalak ültetni. - mondta a tanár, fogva a fejét. Natsu rám nézett. Én csak bólintottam. Erre megköszönte nekem, és a tanárnak is, aztán leült, de előtte Sanyit az egyik sarokba tette. Közelebb húzta magát hozzám.

-Nem zavar, ha nézném a te könyvedet? – kérdezte mosolyogva.

- Persze, hogy nem baj! -középre raktam a tankönyvet

– A nevem amúgy Lucy. Örülök a találkozásnak újból. – Erre ő meg mosolygott egyet. A szívem reagált rá. Más szóval úgy vert, mint még soha. De óvatosnak kell lennem! Nehogy bele szeresek. Nem akarom megint azt a fájdalmat átélni.

Az óra további részén engem bámult, egyáltalán nem feltűnően. Á~ Nem~! De így lehetőségem volt a szeme színét jobban megnézni.

Szép zöld szeme, és rózsaszín haja volt. Nyakán és az arcán egy, egy sebhely van a jobb oldalán.

Egyszer csak elkezdett egy lapra írni én úgy tetem mintha nem venném észre. tovább másoltam a táblát a füzetembe.

Erre füzetem re tette a papírt. Rá néztem Natsura aki mosolyogva annyit tátogott „olvasd el!”.

Szépen szét nyitottam, és neki kezdtem olvasni.

„Ma volt egy álmom egy lányról, aki úgy mosolygott mint te. Még úgy is nézel ki! Tuti nem találkoztunk mi ez elött? Jobban tegnap elött? Amúgy hozzá kel tennem. Tetszik a mosolyod! És ha tényleg segítenél a balszerencsém elűzésében akkor, add fel! Nincs értelme. Már születésem óta hordóm a vállamon. És már minden féle technikát kipróbáltam már, és egyik se sikerült. Ezért hiszem, hogy neked se fog.”