Hazavittem Renit , de nem akartam kérdezősködni , láttam rajta , hogy így is eléggé megviselt .
De este már nem bírtam tovább és megkérdeztem :
- Eddig miért nem mondtad el?
- Azt hittem , haragszol.
- Igen , csak most , hogy vége tudom , biztos hogy szükséged lesz rám .
- Igen , erre már rájöttem . Én annyira sajnálom !
És kitört belőle a zokogás . Magamhoz húztam , szorosan átöleltem , és egy puszit nyomtam a fejére . Nem hagyta abba a sírást , ezért , hogy oldjam a feszültséget megkérdeztem :
- Mi a neme ?
- Nem tudom, még .
- Ez hányadik hónap ?
- A harmadik . Látod ?
Felhúzta a pólóját , és ekkor láthatóvá vált a kicsit kidudorodó hasa. Én elkezdtem simogatni , de ebben a pillanatban megint kicsordultak a könnyei.
- Kérdezhetek e még egy utolsót?
Bólogatott.
- Ki az apa ?
- Ttt tt e eee ehh he .
Szipogta , de már ilyenkor mérhetetlen boldogság öntötte el a szívemet. Az én SZERETETT feleségem gyereket vár TŐLEM.
A gimiben soha nem hittem volna , hogy mi valaha összeházasodunk , és hogy még ez is .
Ebben a gyerekben az a jó , hogy ténylegesen az enyém , plusz , egy olyan nőtől születik majd , akit szeretek . Nagyon. Mérhetetlenül . Nem is tudom milyen szó a helyes egy ilyen dolog kifejezéséhez , csak az a biztos , hogy mindennél fontosabb nekem . Mert attól még hogy menő 24 éves srác vagyok , önző nem (legalábbis szerintem , de mivel Reni is ezt mondja és akkor ez szentírás ).
De az én kicsi feleségem nagyon elfáradt már , ezért megyek , és én leszek az álom-őre (de szó szerint).
YOU ARE READING
Szent Johanna gimi után Cortezről
Teen FictionTudom,hogy őrültnek gondoltok azért mert naplót írok , de nincs mese , mert minap találkoztam Renivel , és most én is ês Vera is rámolunk , szóval pakolunk.De kezdjük az elején. Szóval boldogan éltünk Renivel , de akkor jöttek a szüleim , és hozták...
