Levél 1.

256 16 7
                                    

Gondoltam írok egy levelet Nemecseknek(nem kopizásból), hogy mennyire hiányolják a többiek.

Kedves kis Kapitányom!

Vége lett a tanévnek. Bizony, már eltelt három hónap azóta, hogy itt hagytál bennünket, a grunddal együtt. Már semmi nem ugyanolyan, mint azelőtt. Boka már alig beszél. Mondjuk sose jártatta feleslegesen a száját, de most még hallgatagabb. Megértem, hiszen olyan voltál neki, mint a testvére. A volt gittegylet(bizony, miután elmentél, feloszlottak) tagjai mind hatalmas bűntudattal küszködnek. Kolnay és Barabás például nem veszekednek, sőt, szinte legjobb barátok lettek. Szerintem mind a hatuk közül ők sajnálják legjobban, hiszen, azt mondják, ha nem írják kisbetűvel a neved, nem mentél volna el bizonyítás képpen a Füvészkertbe, és nem fáztál volna meg. Pedig, ez nem tőlük függött. Te csak bátor akartál lenni, és az is voltál. Talán a legbátrabb mindannyiunk közül. Jól mondtad, hogyha nem akartál volna, nem lett volna muszáj harmadjára is bőrig áznod, de talán mégis jobban tetted, hiszen nem akartál olyan lenni, mint Geréb. De te soha nem is lettél volna olyan, mert te voltál a leghűségesebb a Grundhoz.
Hogy nekem mennyire hiányzol, azt nehéz lenne szavakba önteni, de azért megpróbálom. Aznap, mikor befejezted az életed, fogalmam sincs, hogy kerültem haza tőletek, mindenesetre este 38 fokos lázzal próbáltam elaludni, azonban elhiheted, hajnal ötig éberen feküdtem, és rád gondoltam. Mindezek ellenére is bemenetem másnap a suliba, hiszen nem lett volna fair a többiekkel szemben, ha otthon maradok.

Bocsáss meg, nem panaszkodni akarok, de elmondhatatlanul hiányzol mindnyájunknak. Remélem ezt tudod. Még a vörösingesek is tudják, hogy ezt nem kellett volna megtenniük.

Maradok legjobb barátod, Csilla

Álmok a GrundrólDonde viven las historias. Descúbrelo ahora