A szobám ablakából egy üres telket lehet látni, amely körülbelül egy évvel ezelőttig mondhatni elhagyatott volt. Az egyetlen ember akit látni lehetett, általában az őr volt.
Aztán velem egy idős fiúk egyre gyakrabban jártak oda labdázni, meg farakásokra mászni. Jó volt nézni a szórakozásukat, és mikor nyitva volt az ablak, a nevetésüket is hallottam.
Sokáig csak innen mertem bámészkodni, de végül nagynehezen rászántam magam, hogy legalább a kerítésig elmenjek, és a kerítés egy résén leskelődjek.
Egyik délután pont akkor értem a kis telekhez, mikor az egyik fiú.
- Te ki vagy? - csodálkozott.
- A nevem Lili, és bocsánat, nem akartam leskelődni, de itt lakok szemben, és az ablakomból mindig látom, hogy játszotok, meg minden, és kíváncsi voltam. - hadartam el egy szuszra.
- Boka János vagyok. Várnál itt egy pillanatot? Megkérdeznék valamit a többiektől. - mutatott a deszkapalánk irányába.
- Természetesen. - mosolyodtam el.
Valóban nem időzött sokáig, és fülig érő szájjal nyitotta ki a kiskaput.
- Gyere be! - intett.
- Tényleg?
- Igen.
- Köszönöm.
Nem tudom mit akartam ezzel, csak úgy jött. Nehezen írok E/2-es bármit(talán a preference könyv, még úgy ahogy. Egyébként milyen részt olvasnátok még belőle. Várom a kommenteket), ezért lett sima kis valami. Azért remélem tetszett
BINABASA MO ANG
Álmok a Grundról
FanfictionEz a könyv kicsit hasonlíthat @laczkoanna könyvéhez, de tud róla. Ennek ellenére igyekszek úgy írni, hogy minél kevesebb hasonlóság legyen benne. Egyébként valamelyiket úgy írom, mintha én is ott lennék, valamelyiket nem.
