A fiúk tudták, hogy nemsoká meg kell védeniük a grundot, a kis országukat, amihez mindnyájan hűségesek voltak. Illetve ez nem teljesen igaz. A gittegylet tagjai azt hitték, hogy szegény Nemecsek az áruló. De még nem tudják az igazat. Valójában nem tudják milyen érzés a tudat, hogy valaki a grund vesztét akarja.
Boka hasonló gondolataiba merülve nézte, ahogy a többiek a farakásokra másznak hadigyakorlat gyanánt. Ekkor azonban a szeme sarkából látta, ahogy a kiskapu alatt bepattan egy kavics, majd nyílik a kapu, és Gerébet pillantja meg.
- Mit keresel itt? - kérdezte Boka, természetesen jogosan.
- Csak a szomszéd utcában találtam ezt a kavicsot, amit eldobtam, és itt esett le. - mondta halkan az áruló.
- Egy fenét! Megszokásból jöttél ide. Kár volt ide jönnöd, mert nem köt ehhez a helyhez semmi, csak a kavics.
- Nézd, az ember rossz útra térhet, de helyre hozható.
- Valóban, de a grundnak nem lehet Júdása.
- Ha mégis megengednéd, akkor visszajöhetnék hozzátok, ha megbocsájtasz...
- Már megbocsájtottam - mondta halkan Boka, mire Geréb arca felderült. -, de itt, helyed nincs többé.
Az árulót elfogta a méreg, és dühösen elővette a zsebéből a megtépázott kis piros-zöld zászlót.
- Pedig visszahoztam a lobogót!
- Tedd le a földre, majd mi visszaszerezzük, mert úgy semmi értelme, hogy egy áruló hozza el.
- Jó! Vedd úgy, hogy a grund elesett! Segíteni fogok a vörösingeseknek bejutni!
- Mindannyian tudjuk, hogy már mindkét csapatnál odalett a becsületed, úgyhogy most tűnj innen! - csattant fel Boka, akit bár nehéz kihozni a sodrából, most sikerült.
A többiek az egész jelenetet a farakásokról nézték, és bár nem hallottak sokat, Geréb utolsó mondata mindenkinek tisztán csengett a fülében: Gyönyörű lesz majd vörösen ez a grund, vérvörösen!
VOUS LISEZ
Álmok a Grundról
FanfictionEz a könyv kicsit hasonlíthat @laczkoanna könyvéhez, de tud róla. Ennek ellenére igyekszek úgy írni, hogy minél kevesebb hasonlóság legyen benne. Egyébként valamelyiket úgy írom, mintha én is ott lennék, valamelyiket nem.
