𝕤𝕫é𝕘𝕪𝕖𝕟𝕥𝕖𝕝𝕖𝕟 // 𝕨𝕠𝕠𝕤𝕒𝕟

𝐈𝐈. 𝐬𝐚𝐧 (í𝐠é𝐫𝐢, 𝐡𝐨𝐠𝐲) 𝐧𝐢𝐧𝐜𝐬 𝐣ó𝐥

𝐏.𝟏

▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂

mikorra wooyoung elkezdett észhez térni, már egy csendes beszélgetés zajlott. elméletileg úgy kellett volna felkelnie, mint egy normális embernek, de a jelenlegi helyzetben sokkal zajosabb volt annál, mint amit beismerne, ezzel tudatva, hogy nemsokára felkel.

"bassza meg! azt mondod, hogy kioltott és én lemaradtam az egész műsorról?!"

"én- yeo! az én oldalamon kellene állnod!"

"amúgy is biztosan megpróbáltál belemászni a gatyájába, szóval megérdemelted."

"és ez az igazság."

"figyelj oda mit mondasz aranyom! és sunny fogd be!"

"san, mint a legjobb barátja, ha közbeszólhatnék-"

"-nem. nem szólhatnál."

wooyoung arra következtetett, hogy ő volt a sutyorgás tárgya, ami nem igazán tűnt barátságosnak, szóval legnagyobb bánatára úgy döntött, hogy az lesz a legjobb, ha befejezi a színjátékát. megvakarta szemeit, a háttámlának támaszkodva felült, és elvezte annak hűsítő erejét, amit a meleg bőrén éreztetett. 

egy ásítás kíséretében nyújtózkodott egyet, majd néma csend borult a szobára és jó pár szem bámult vissza rá.

micsoda módja az ébredésnek gondolta wooyoung.

"most, hogy ébren vagy, nem szeretnéd elmondani a kis mesét, hogy hogyan sértegettél engem és a kedvességem?" ciccegett san, miközben egy falnak dőlve keresztbe tette karjait.

wooyoung akarata nélkül is összezavarodott képet vágott, miközben próbálta kitalálni, hogy san mégis mi a francról beszélt.

végül is teljes mértékben szétcsapta magát egy órával ezelőtt.

"san, kérlek, még csak most kelt fel és kétlem, hogy a faszságoddal szeretne foglalkozni," kelt ki magából valamelyikőjük.

enyhe kifejezés lenne azt mondani, hogy wooyoung szíve egy egész balett koncertet adott, mikor felismerte a hangot. hasonlóképpen nem tudta megállítani a pillangókat sem, mikor sejtései igaznak bizonyultak -és valóban a korábbi édes szőke szépséggel találta magát szemben, miután megfordult a lila díványon.

és ami ennél is jobb, épp kiállt wooyoung-ért. hogyan ne olvadt volna el, mikor a fiú gyorsan rákacsintott? elég nehéz feladat volt, hogyha wooyoung-ot kérdezitek.

a neve seonghwa volt, de wooyoung ezt nem tudta.

"ezt neked hozta, amíg ki voltál ütve. ne haragudj, hogy kicsit keserű, de ez majd sec-perc alatt helyrehoz, wooyoung."

"t-tudod a nevem?" wooyoungot hirtelen átkozottnak érezte magát, a dadogása miatt.

szerette a nevét - persze, hogy szerette - és emlékszik, mikor megköszönte a szüleinek, hogy ezt választották a fejükben felmerülő többi, mondjuk úgy, kicsit sem hozzá illő név közül; de most az égieknek köszönte, amiért ilyen dögösen hangzott a másik ajkai közül.

"szerintem mostanra már mindannyian tudjuk a neved, wooyoung." 

vág közbe choi san egy szemforgatás kíséretében, amire wooyoung elég feltűnően viszonozta a gesztust ahhoz, hogy san is lássa.

így már nem hangozz olyan kellemesen, hogy ő mondta.

"ja, a haverod ott, egész végig azt mondogatta, hogy valamilyen úton-módon úgy is el fogod baszni a bébi tesómmal való találkozást."