A három "elveszett" fejezet (Befejezett)

Szintézis

Úgy tett, mintha mi sem történt volna. Mintha semmilyen hatással nem bírt volna ez a rémálom. Többé nem is látta maga előtt. Csupán egyetlen egyszer tért vissza ez az álom....

Nyár közepe volt. Az a bizonyos dátum eljött.

" Te még lehetsz tökéletes." - állt a papírrepülő belsejében.

Pisztoly dördült. A szememből kigördült az első könnycsepp, amit egyre több és több követett. Dazai elfáradt.

Egy hirtelen mozdulattal ült fel az ágyban, s remegő kézzel Dazait kereste maga mellett, ám csak a lepedőt foghatta ujjai köz, ugyanis az említettnek csupán a hűlt helyét találta. Az vörös forró bőréhez képest a finom anyagú ágynemű jéghidegnek hatott.

Akár egy holttest.

- Dazai? - nyögte ki az idősebb, majd megköszörülte a torkát. Álom ide, vagy oda; nem akart gyengének látszani.

Nem kapott választ, így feltápászkodott, s megindult a fürdő felé.

- Minden rendben - nyugtatta magát.

Időközben megállt az egész alakos tükör előtt is, amit még egy bizonyos perverz vett, bizonyos perverz okok miatt...

Az ing, amit viselt hozzátapadt izzadságtól nedves testéhez. Nem igazán zavarta, hisz nem az övé volt a ruhadarab, viszont nem tudott elmenni a tény felett, hogy undorítónak érezte magát. Egyrészt az álom miatt, másrészt pedig, mert szabályosan érezte, ahogy folyik róla a víz.

Beállt a zuhany alá, úgy ahogy volt. Megengedte a hideg vizet, s szemét lehunyva élvezte, ahogy teste libabőrössé válik.

Nem is hallott mást, csak a vizet, ahogy bőrének, vagy a csempének csapódik. Éppen ezért, nem kicsit rémült meg, amikor felnyitotta szemeit, s szemben találta magát Dazaival, aki az ajtófélfának dőlve egy félmosollyal figyelte a másikat.

- Chuuya, nem tanították meg neked, hogy meztelenül szokás tisztálkodni? Értem én, hogy szereted az ingem, de...

Dazai látta, ahogy mondandója közben közelít felé, ám az álmában sem gondolta volna, hogy a kisebb végül ráveti magát. Pedig pontosan ez történt. A reflexei még rendben voltak, így könnyedén meg tudott volna támaszkodni, mielőtt a földön fekve kötöttek volna ki. De nem akart. A padlón elterülve szorította magához az idősebbet a derekánál fogva, miközben a másik a nyakát karolta át, és egy olyan csókkal ajándékozta meg, amit a barna hajú minden reggelre el tudott volna képzelni magának.

- Hol voltál? - érdeklődött a vörös, miközben ülő pozícióba váltott.

- Dolgoztam. Néha nekem is kötelező. Azt hittem, visszaérek, mire felébredsz - felelt Dazai, s már nyúlt felé, hogy magához húzza még egy csókra, ám az alacsonyabb hirtelen felállt.

- Máskor szólj. Ha már együtt élünk, jó lenne tudni, hol járkálsz - motyogta kissé mérgesen.

- Történt valami, míg nem voltam itthon? - kérdezte Dazai, majd játékosan hozzátette. - Talán rosszat álmodtál, s nem voltam itt, hogy megvigasztaljalak?

 Az a tekintet, amit akkor kapott leírhatatlan fájdalomról tanúskodtak. Belenézett a kék íriszekbe, s tudta, muszáj magához szorítania azok tulajdonosát.

- Mondd el! - kérte, s Chuya minden ellenkezés nélkül kiadta magából, ami a szívét nyomta. Na, nem úgy kell elképzelni ezt az egész jelenetet, hogy összebújva mesélte el az álmát. Nem. Miközben beszélt, mind a ketten készülődtek. Neki fel kellett öltözni, Dazainak pedig át kellett öltöznie. Hiszen egy tengerparti partira voltak hivatalosak aznap.

Miután a végére ért, egyikük sem szólt semmit. Indulniuk kellett.

- Oh, várj, nincs meg a napszemüvegem!  - tapogatta meg zsebeit Dazai. - Menj előre, mindjárt megyek, csak megkeresem!

- Kurva vicces! - morgott a vörös hajú.

- Jaj, Chuuya, én  vagyok az. Ne aggódj! - mosolygott a magasabb, ám látva a másik arckifejezését, felsóhajtott. - Jó, akkor együtt keressük meg!

*********

A parton már ott volt az egész Fegyveres Nyomozóiroda, s a Port Maffiából is megjelentek páran.

Chuya végignézett a társaságon, majd megkönnyebbülten elmosolyodott , amikor meglátta Jane-t, ahogy lófarokba fogta világosbarna haját, miközben Kunikida magyarázott neki valamiről, de szinte azonnal odébb is állt rászólni Atsushira, ne engedje Akutagawának, hogy vízbe fojtsa őt.

- Sokkal jobb, mintha vörös lenne - jegyezte meg, amikor a nő mellé ért. - Sose fesd be a hajad arra a színre, ha jót akarsz magadnak!

- Ah, ne is mondd! - biggyesztette le ajkát Jane. - Bele is halnék, ha még mindig vörös hajjal kéne élnem. 

- Én is - motyogta maga elé a férfi alig hallhatóan, majd hangosabban hozzátette. - Még mindig ott tartanál, ahol akkor.

Jane bólintott, majd ide-oda kapkodta fejét.

- Egyébként Dazait hol hagytad? Még köszönni sem tudtam neki!

- Ez egy remek kérdés -  vakarta meg tarkóját Chuya, majd megpillantotta a távolban az említett szamarat, ahogy egy hatalmas kő mellől int neki, hogy menjen oda.

***********

- Mit keresel itt? - érdeklődött, amint odaért.

- Követtem egy rákot. Ide vezetett - mosolygott rá a barna, majd leült,  s hátát a sziklának vetette. Megpaskolta maga mellett a homokot, mire a kisebb leült mellé.

Néhány percig csak ültek egymás mellett, és élvezték a tenger hangját. A többiek csupán alig hallható háttérzajként szolgáltak.

- Dazai - törte meg a csöndet Chuya. - Nem akarok tökéletes lenni - utalt vissza az álmára.

- Nem is kell.

- Ha most jössz azzal, hogy ketten együtt vagyunk tökéletesek, lehánylak! - húzta össze szemöldökét.

A barna nevetésben tört ki. Őszinte kacaj volt ez, mely megmelengette Chuya szívét.

- Ha a kettőnk tökéletlenségét összerakjuk, akkor sem fog kijönni a száz százalék - hajolt a másik füléhez Dazai, mire annak szíve gyorsabban kezdett verni. - Különben is... A tökéletesség annyira túlértékelt.

- Dazai.

-Hm? - Félig lehunyt szemmel nézett a másikra, miközben egyre közelebb hajolt, ajka szinte már a másikét érintette.

- Boldog születésnapot! - suttogta a másik szájába, majd lehunyta szemeit.

Érezte, hogy ez most igazi. Nem álom. Érezte, hogy Dazai ott van vele. S csak ez számított.