Liar [L.S.]

5.-A megoldás

*1 nappal február 26 előtt *

*Louis*

Izgatottan ébredek fel, a mai az utolsó napom ezen a nyomortanyán. A gondolat maga, hogy hamarosan újból én határozok, hogy mit és mikor akarok, boldogsággal tölt el. Ígyhát nem csoda, hogy türelmetlenül várom az őrt, hogy kivezessen cellámból, mert Jake-kel még egyeztetnem kell. Remélem,hogy még mindig benne van akciónkban, mert ha nem, akkor csúnyán megszívom ezt az egészet. De most nem szabad ilyenekre gondolnom, benne lesz és holnap már szabad leszek. Szabad, már amennyire egy bérgyilkos szabad lehet. L utasításait kell követnem, ami jelenesetben annyit tesz, hogy meg kell fejtenem azt a kibaszott találóskérdést. Most komolyan miért jó neki, hogy fejtörőket ad? Miért nem lehet szimplán leírni, hogy itt és itt akarok találkozni? - Mondjuk azért, mert akkor bármilyen illetéktelen ember is eljutna oda? - szólal meg egy hang a fejemben. Természetesen egyből rájövök,hogy igaza van, és a hülyeség érzete elönti agyamat. Na jó, de én ezt biztosan nem fogom kitalálni. Se kedvem, se agyam hozzá. - morgolódok tovább. Mi is volt?
Gépek nyikorognak,
Emberek siránkoznak,
Koszos és kopott,
Üresen kong most,
Mi az?

A sorokra bámulok, hátha észreveszek valami titkos jelet, egy utalást. Betűket keresek, amik másabbak, mint a többi, hátha össze tudok belőlük olvasni valamit, de semmi. - Ez tényleg egy találóskérdés. De én még fogom fejteni. Képes vagyok rá! Haladjunk akkor soronként.
Gépek nyikorognak, - hol és milyen gépek? Robotok? Autók? Talán gépezetekre utal?
Emberek siránkoznak, - csak egyetlen egy helye jut eszembe, ahol az emberek sírnak, az pedig a Temető, de ott nincsenek nyikorgó gépek. Ez veszett ügy.... Nem baj, menjünk tovább, rá fogok jönni.
Koszos és kopott, - na ez talán még talányosabb, mint az összes többi sor. Ilyet inkább egy tárgyra mondunk. Lehet, hogy egy tárgyról van szó? Nem, egy tárgyban nem sírnak az emberek.-korholom le magam.- Hacsak nem egy zenedobozról van szó. Gépek nyikorognak-ez utalhat a fogaskerekeire, emberek siránkoznak-ez a gyászos zeneszóra, koszos és kopott-ez a kinézetére, üresen kong most-ezt viszont nem tudom. Talán arra utal, hogy már nem szól,vagy hogy kivették belőle a dolgokat? Nem hiszem,és különben is, miféle nyom egy zenedoboz?-egyre idegesebb leszek, ahogy nem jut eszembe semmilyen megoldás és mérgemben elhajítom a cetlit. Az őr pont ezt a pillanatot választja belépőjéül. Értetlenül néz a felé szálló cetlire, majd az utolsó pillanatban elkapja. Félhangosan felolvassa és magában horkant egyet.
-Mivan, Tomlinson kintről rejtvényeket küldenek neked? - kérdezi lekicsinylően.
-És ha igen? - kérdezek vissza.
-Na és megoldotta-e mán? - teszi fel az újabb kérdést.
-Igen. - vágom rá felszegett állal.
-Akkor biztos nem sajnálod megosztani velem a megoldást, ugye?-néz rám, a kihívás fénye csillog szemeiben.
-A megoldás, -köszörülöm meg a torkom-szóval a megoldás, - újabb köhécselés-a talány megoldása, vagyis a megfejtés-kezdek el hadoválni, a szavakat nyújtva-nem tudom. - vallom be kelletlenül.
-Mi volt ez? Nem hallottam, Tomlinson! - kezd el azonnal cukkolni.
-Nem tudom, oké? Fingom nincs, hogy  mi az! Most boldog vagy, ha? Erre vártál, mi, hogy a nagy Tomlinson végre beismerje, hogy nem tud semmit? Remélem kibaszott büszke vagy magadra. - ordítom le a fejét.
-Higgadjá' le, Tomlinson, mer' bajba kerülsz, osztán nézhetsz.-szíd le. - No gyere, mehetsz gyúrni.-kezd el terelni engem. A konditerem előtt aztán megáll és mielőtt elmenne annyit mond:
-Gyár.
-Mi?-kérdezek vissza értetlenkedve.
-A megoldása a rejtvényednek egy elhagyatott gyár. - s még mielőtt bármit is hozzá tudnék szólni az idős őr eltűnik.

Sziasztok!
Egy rövidebb résszel jelentkezem, majdnem egy hónap kihagyás után. Nagyon szégyellem magam, ezért is döntöttem úgy, hogy ma még hozok egy részt, méghozzá az egyik legizgibbet a kiszabadulásost, úgyhogy ne menjetek sehová, hamarosan jelentkezem. Remélem azért tetszett, és várjátok a következőt.

Imádás❤️❤️