Liar [L.S.]

11.-Kételyek és a randi

Sziasztok! Ezer bocs, hogy betrollkodok egy rész elé, de most vettem csak észre, hogy amikor telefonról írtam az autókorrekt értelmetlen dolgokra javította ki, amit írtam. Elképesztően sajnálom, hogy minden hemzseg a hibáktól, még ma neki is állok kijavítani mindent. Köszönök mindent, és, ha legközelebb hibát láttok mindenképpen szóljatok!
Újabb infók: amíg a fejezetek között váltogattam feltűnt, hogy voltam olyan okos, hogy gond nélkül átsiklottam afelett, hogy valamikor hullafáradtan február 30.-át írtam dátumnak.....Khm, ehhez nem tudok mit hozzáfűzni csak azt, hogy zseniális munka volt részemről és, hogy ismételten BOCSÁNAT! (azóta amúgy már átírtam január elsejére, szóval probléma megoldva)

*március 2*      (jéj, végre egy helyes dátum...) (hát most már tényleg az-20190915)

*Louis*

Ma reggel határozottan indultam el a kávézóba egy céllal a fejemben. Úgy döntöttem, hogy pontot teszek az i-re és végre kiderítem kié a doboz. Annak ellenére, hogy ma nekem nem is kell dolgoznom a többiek örültek érkezésemnek.
-Louis! Hogy-hogy bejöttél ma is? Csak nem kíváncsi vagy valamire?-hajol előre Harry a pult mögül, hogy a fülembe suttoghassa az utóbbi kérdést.
-De, ami azt illeti igen.-mosolyodom el. Remekül szórakozom, szegény Harrynek gőze sincs arról, hogy valójában mi jár a fejemben és ez kuncogásra késztet.
-Ó, meghiszem azt.-suttogja, mire a szőrszálak felállnak a hátamon.-Mellesleg igen, ráérek ma este, és igen, elmegyek veled vacsorázni.-csókol gyengéden szájon, majd visszahúzódik a pult mögé.
-De én nem is-kezdek bele döbbenten, ám ő egy legyintésével elhallgattat.
-Gyere értem pontban 5-re, tudok egy jó éttermet nem messze ahová mehetnénk.-mondja és mielőtt még bármi esélyem is lehetne a tiltakozásra, elfordulva tőlem kiszolgálja a következő vevőt. Még legalább egy percig bálvánnyá merevedve próbálom feldolgozni, ami történt. Aztán eszembe jut ittlétem valódi célja és máris indulok, hogy megkeressem a srácokat. Először Niallt találom meg, aki épp a frissen sült sütik minőségét ellenőrizve csámcsog egy muffinon.
-Kérlek, ne köpj be! Esküszöm ez nem az, aminek látszik! Csak tudod olyan finomak, és itt lettek hagyva egyedül, őrizetlenül és túl nagy volt a kísértés, érted?-kezd el magyarázkodni azonnal.
-Én megértem, Niall. De biztosan te is megérted, hogy nem szeretnék hazudni Harrynek arról, hogy hová tűnnek el a sütik. Szóval mit szólnál ahhoz, hogyha én most hirtelen elfelejtenék mindent,amit itt láttam? Jó lenne igaz?-kérdezem, mire Niall sietve bólogatni kezd.- Ahhoz viszont egy dolgot meg kéne tenned nekem.
-Mfhit?-nyögi ki, az imént harapott muffin falattal a szájában.
-Válaszolnod kéne egy kérdésemre. Menni fog Niall? Vagy ez is túl nagy falat számodra, akárcsak az előbbi?-gúnyolódom rajta, ám ő nem veszi magára.
-Kérdezz csak nyugodtan, olyan vagyok, akár egy nyitott könyv.-mosolyodik el büszkén, a muffint teljesen elfogyasztva.
-Miért ordítottál tegnap? Mit vesztettél el, ami olyan fontos számodra?-teszem fel a kérdést, mire egyből elsápad.
-Sajnálom Louis, de ezt nem mondhatom el. Szeretném, haver, de még nem most van itt az ideje, hogy megtudd.-válaszolja, mire mérgesen dobbantok egyet.
-Hát akkor nincs más választásom, muszáj lesz elmondanom Harrynek, amit láttam.-húzom el a szám.- Hidd el Niall, hogy én nem ezt akartam, de te egyszerűen nem hagytál más lehetőséget.
-Árulj be nyugodtan Louis, a titkomat akkor is megtartom.-szajkózza makacsul, mire mormogva káromkodom egyet. Átkozott Niall, a hülye titkaival!

//////////////////

A kudarc, hogy Nialből nem tudtam kiszedni semmit nem keserített el annyira, hogy Liamnél ne is próbálkozzak, így a következő utam hozzá vezetett.
-Szia Liam! Hogy vagy ma, haver?-kérdezem, ahogy meglátom. Őt ma a raktárba osztották be, így liszt pakolás közben találtam rá.
-Louis, de örülök, hogy látlak, tesó! Mi szél hozott erre?-ölel meg, legnagyobb tiltakozásom ellenére is.
-Igazából azért jöttem, mert érdekelt, hogy hogy vagy. Láttam tegnap nagyon kiborított,hogy elhagytál valamit, úgyhogy gondoltam benézek.-hazudok mosolyogva.
-Ez annyira kedves tőled! Már ne vedd sértésnek, de nem gondoltam volna, hogy ennyire kedves vagy. Amúgy köszönöm, jól vagyok. Tegnap kicsikét túlreagáltam, végül is csak egy apróságot hagytam el.-nevet fel zavartan.
-Esetleg megkérdezhetem, hogy mi volt az?-puhatolózom óvatosan.
-Nem is tudom, haver, elég komoly az ügy, ráadásul valaki komolyan megkért rá,  hogy ne mondjak semmit, szóval nem segíthetek.-vonja meg a vállát tanácstalanul, mire én majd fel robbanok. Egy hatalmas levegőt kell vennem, hogy ne rontsak neki az első kezem ügyébe kerülő tárggyal. Miután sikeresen lenyugszom távozom a pékségből. Elég volt nekem ennyi kudarc mára! Kimerítettek a beszélgetések és a kétes válaszok, amiket kaptam. Na meg egy randira is el kellett készülnöm, akármennyire is utáltam a gondolatát.

////////////////////////

Pontban 5 órakor parkolok le a pékség előtt Zayn kocsijával. Amikor kölcsönkértem az autót először vonakodott, de amint megtudta, hogy egy randira kell, egyből belement. Sőt, még meg is mondta, hogy mit vegyek fel. Nevetséges... Szinte azonnal észreveszem Harryt. Az épület előtt áll, és pont abban a pillanatban néz rám, mikor én rá. Filmes pillanatról, lassításról, vagy a gyomorban cikázó pillangókról szó sincs, de azt be kell látnom, hogy elképesztően helyes.
-Szia! Mehetünk?-kérdezem, ahogy elé sétálok.
-Hát persze.-válaszol, és belém karol. Csöndesen sétálunk el az autóig, én teljesen be vagyok feszülve érintésétől.
-Még sohasem láttam az autódat.-jegyzi meg csöndesen.
-Ez azért van, édes, mert ez nem az én autóm.-kacsintok rá s, mint egy úriember kinyitom előtte az anyósülés ajtaját. Az úton halkan csevegünk semmiségekről, amiket néha megszakít a GPS utálatos hangja.
-Annyira helyes vagy Lou. Biztosan feltűnt már, de egyszerűen megőrülök a közeledben, ezért is viselkedem néha olyan furán.-pirul el szégyenlősen.
-Te beszélsz H, olyan szexis tudsz lenni, hogy elveszítem a fejem. Most is legszívesebben rádvetném magam, de nem lehet, mert egy étterem felé tartunk.-mondom remélhetőleg hihetően, a szerepemhez tartva magam.
-Ne fogd vissza magad!-kér, majd a biztonsági övét kicsatolva ledobálja magáról a ruháit.
-Harry! Hé Harry mégis mi a francot csinálsz?-kérdezem,amikor mindkettőnk életét kockáztatva átmászik az ölembe. -Nyugi, édes, nyugodj le kérlek! Nézd csak ide lehúzodok és hátramászunk, mit szólsz?-nézek Harryre, aki mostanra már mindkét kezét eltüntette a gatyámban. Kiszedem a kezeit és elindulok a hátsó ülés felé, amikor szemet szúr valami az ablak alsó sarkában. Egy pirinyó kulcs az.

Sziasztok megint!
Ahogy ígértem itt egy rész, viszonylag korán.
Mit gondoltok róla?
Mellesleg ezen már egy ideje gondolkodom, a vége tündérmesés cukcsibogyó legyen vagy pedig kicsit sötétebb valami?

Imádás❤️❤️