Liar [L.S.]

13.-A buli

*március 8*

*Louis*

Már majdnem egy hete, hogy megváltoztattam a hazafelé vezető útvonalam. A szokásos utacskák helyett inkább teszek egy kis kitérőt, hogy figyelhessem a házát. Egészen idáig semmilyen mozgást nem észleltem. Senki nem jön se ki, se be, ami egy kicsit furcsa, tekintettel arra, hogy a fű szépen van gondozva, és tegnap a kihelyezett kukát is behúzta valaki. Hacsak nem szellemek tanyáznak a különös birtokon... De mivel nem hiszek a paranormális dolgokban ma, a szabadnapom azzal töltöm, hogy a házzal szemben egy sikátorban kuksolok, hátha megoldódik a rejtély. Azonban 3-4 óra folyamatos bámulás után kezdem megunni, illetve feladni.
-Úgy néz ki a titkod titok marad.-mondom a csendes falaknak.

////////////////////////////// (*március 9*) //////////////////////////

Egész nap csak néztem ki a fejemből, ami Harrynek is feltűnt, így munka után magához szólít.
-Mi a baj, Louis? Olyan elkeseredett voltál egész nap.-időt sem hagy válaszolni magához ránt és szorosan megölel.-Bármi is legyen a gond, megoldódik, ne aggódj.-suttogja a fülembe, ami legnagyobb rémületemre tényleg nyugtatólag hat rám.
-É-én köszönöm-nyögöm ki, de szinte azonnal meg is rázom magam, visszaesve rideg szerepembe.
-Ugyan.-mosolyodik el. A következő pillanatban szinte látszik, ahogy egy villanykörte kigyullad a feje fölött mielőtt megszólalna.-Mit szólnál ahhoz, hogyha Liam, Niall, te és én, meg az a cukorpofa barátod elmennénk együtt egy kicsit, tudod, kiereszteni a gőzt.-kérdezi, a szemöldökét kihívóan húzogatva.
-Kiereszteni a gőzt?-kérdezek vissza összezavarodottan.
-Ajh, buli!!! Arra gondoltam, hogy bulizni kéne menni.-egyszerűsíti le, hogy én is megértsem.
-Nem is tudom Harry... Biztos, hogy jó ötlet ez?-kérdezem aggódva.
-Viccelsz? Ennél jobb ötletet még nem hallottam! Azonnal megyek és szólok is Liamnek.-ordít be Niall, mire mindketten összerezzenünk.
-Akkor meg is van beszélve.-vigyorodik el Harry, ahogy kiesik a kezdeti sokk hatása alól.
-Éljen...-sóhajtok nagyot. 

Mérgelődve készülődöm este a bulira, miközben Harryt szidom, pontosabban az ötleteit. Nincs semmi kedvem elmenni egy bárba vagy egy tök idegen házába csak, hogy olcsó alkoholt dönthessek magamba és mély melankóliába zuhanva keseregjek az élet borzalmairól. De sajnos nincs más választásom, ugyanis Zayn is bepörgött az imént említett dolgoktól, illetve, hogy jobban megismerheti a dögös munkatársaim... (Az ő szavait idéztem mellesleg, én sosem mondanék ilyet.) És ha ő valamit nagyon akar, hát....legyen annyi elég, hogy azt meg is szerzi. Szinte meg sem lepődök, amikor fél órával Harry érkezése előtt beesik hozzám állítólagos legjobb haverom.
-Szia Louis! Tudom, egy kicsit késtem, de egyszerűen nem tudtam dönteni arról, hogy melyik felsőmet vegyem fel.-mondja, miközben kétségbeesetten a gondosan beállított hajába túr. Úgy néz ki lesz még ok, hogy idegeskedjen...
-Késtél? Te most szórakozol velem, Z? Reménykedtem, hogy megmaradsz otthon a seggeden. Tudod azért adtam meg Harrynek a te címedet is, hogy ne kelljen egy helyről felszedni minket és, hogy békében tudjak készülődni. -morgolódom, ám ő oda sem figyelve rám pillantgat a tükörre.
-Szerinted jót választottam?-kérdezi a pólóját fogdosva. Bármennyire is vagyok kegyetlen, szívtelen, vagy bármi ehhez hasonló szinonima, ami szimpatikus, még sincs lelkem válasz nélkül hagyni őt. Túlságosan izgul, ahhoz, hogy lógva hagyjam. Minden gyilkosnak van egy ehhez hasonló gyengepontja, legyen ez egy kifejezés, cselekedet vagy nézés. Ha ezt meghallják, vagy látják akkor képtelenek tovább folytatni, képtelenek megölni vagy figyelmen kívül hagyni az adott személyt, mert valamilyen módon azonosulni tudnak hozzá. Nekem a bizonytalanság mindig is a gyengém volt, jelen pillanatban Zayn túlságosan hasonlít gyerekkori énemre, akinek megannyi kegyetlenségben volt része, s ugyanolyan gyámoltalan volt, mint most ő is. Okkal válik az ember gyilkossá. Többet takar egy könyörtelen gyilkos lelke, mint azt először gondolná az ember. Nekem is voltak kiváltó okai, de ez egy olyan dolog, amiről nem szívesen beszélek.
-Tökéletesen nézel ki, egy percig se aggódj emiatt.-nyugatatom meg Zaynt, kizökkentve magam az előbbi gondolatmenetemből.
-Akkor jó.-sóhajt Zayn, és a vállai láthatóan visszaereszkednek normális pozíciójukba. Amint lenyugszik, eszébe jut, hogy nem csak ő megy valahová, hanem én is. Rám néz hát, hogy meggyőződjön arról, hogy én is menetkész vagyok, ám a látvány valószínűleg nem tetszik neki, mivel elképedt fejcsóválással berángat a szobámba, ahol rám ad egy "szerinte sokkal tutibb" ruhát. Mint egy végszó Harry is megérkezik, amint felöltöztem, így beszállunk mindketten az apró kocsiba, ahol már Liam és Niall mosolyogva vár.
-Lehet, hogy ezt nem mondtam, de az egyik közeli barátom barátjának, aki igazából, ha úgy vesszük nekem is a barátom, bulijába megyünk.-szól hátra Harry mosolyogva, mire mindannyian bólogatunk az információt elraktározva. Ahogy kocsikázunk egyre ismerősebbé válnak az utak, azt viszont nem tudnám megmondani, hogy honnan, ameddig be nem kanyarodunk az utcába és le nem parkolunk a, már jól ismert krémszínű ház elé.

Na sziasztoook!
Végre meghoztam a részt, juhéj!
Viszont mivel ez is három órámba került (a több nagyoooooon hosszú szünetet is beleszámítva), sajnos nem fogok tudni egy újabb részt hozni ma.
Biztosat sem tudok ígérni,de megpróbálok hétvégén is hozni egy részt.
Csodásak vagytok,

Imádás❤️❤️