Utunk A Végtelenbe......

4.

Fogalmam sem volt hogy mit keres itt ez az alak. Sokat gondolkodtam. Ma olyan különös dolgok történtek. Az elsuhanó alak, Temari viselkedése, Kakashi megfontoltsága(sosem szokott velem így beszélni),és még ez a furcsa fickó. Mindegy mindegy alapon tuti hogy hangrejteki srác, sajnos az arcát nem látni,mert eltakarja a maszkja.

-Jolvan Kiba söpörjük el innen ezt az alakot.

-Várj, Naruto, nem kéne előbb megkérdezni pár dolgot tőle, tudod Orocsimaruról, hátha tud valamit- súgta halkan Kiba.

-Igaz, hátjó.Na idefigyelj ficsúr!! - mondtam halkan.

-Te Orocsimarú talpnyalója vagy ugye??? Mit tudsz róla, hol lehet most!? Ha nem mondasz semmit kénytelenek leszünk megölni téged, és így ránézésre nem tünsz valami erősnek. - mondtam lenézően.

-Nem kéne alábecsülnöd, bármennyite is gyengének tűnök, fogalmad sincs az erőmről. Egyébként is nincs közötök ahhoz hogy hova tartozom. Ha tudnék is róla valamit akkor sem mondanék nektek semmit. Nem néztek ki valami erősnek akárhogy is nézlek titeket,nemtudnátok legyőzni kis 10 évesek.

-Na most aztán nagyon felidegesítettél kis féreg!!! Árnyék klón jutsu.

Körbevettem a klónjaimmal, de őket is alig bírta kivédeni. Megsebeztem egy kicsit. Hátrafordultam mert furcsa hangot hallottam. Mintha egy kunai csapódott volna a fába. Gyorsan visszanéztem mert a harc egyik alapja hogy ne fordíts hátat az ellenségnek. 

-Mi a...........

-Felszívódott..... - csodálkozott Kiba. Körülnéztem de sehol sem láttam.

-Lehet hogy jelet kapott.
Biztos valaki erősítést küldött a kis kezdőnek. - mormogtam.

-Pfff, szánalmas-mondta Kiba.

-Mindegy még nézz körül, de nekem rohannom kell Sakurához korepre.

~Okey. Majd még beszélünk.

Sietnem kellett mert drága Sakura már biztos dühös hogy soha nem bírok időben megérkezni. Mindig is át akartam menni hozzá, soha nem voltam még a házában. Beértem a városba, ahol délután mindig nagy felfordulás van. Mindenki rohant sietett valahová. Gyerekek sikítozása hallatszódott a játszótérről, és az iskola udvarról. Befordultam a szűk utcába és a kívülről tudott házszámhoz mentem. Sakura a 3. emeleten lakott. Benyomtam a kapucsengőt. Nem nagyon tudtam hogyan kell használni mert eleve nem lakom emeletes házban, és nem szoktam barátaimhoz járni. Ha találkozom velük, akkor egy megadott helyen futunk össze. Sakura dühös hangja szakította meg a gondolataimat.
-NARUTOOOO, nem hiszem el hogy nem tudsz egyszer az életben időben megérkezni valahová. Folyton elkésel, bárhova indulsz el. - ordította hevesen  a lány a kapucsengőbe.

-Jesszus, honnan tudtad egyből hogy én vagyok- ijedtem meg.

~BEFELÉ -kiáltotta. Azt hiszem beszakadt a dobhártyám.
Mikor berregést hallottam kinyitottam az ajtót és beléptem a hüvös helyiségbe. Mivel nem volt nagy távra, fellépcsőztem. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, tudván hogy ugyis kapok még a fejemre. De legalább itt leszek Sakuráéknál. Mikor felértem a lány várt az ajtóban..........

(Na hozzám képest nem is lett olyan rövid rész. Remélem tetszik és bocsánat hogy nem hoztam meg előbb😅😂😂) ❤️
Kárpótlásért ittvan pár kép. 👇