~Jó szarul nézel ki gyerek-mondta
-Kösz hogy emlékeztetsz rá-morogtam, de mintha meg sem hallotta volna, folytatta a mondanivalóját.
~Naruto, nagyon fontos küldetést bíztak ránk, gyorsan elmegyünk a hokagéhoz, majd ő mindnet elmond-mondta majd megra...
Hajnalban, pontosabban 5 után, hasogató fejfájásra keltem. Úgy döntöttem, hogy kimegyek a levegőre, mert így már nem nagyon tudok visszaaludni. A nap már majdnem teljesen kilátszott a hegy mögül. Csak sétálgattam az utcákon, majd megtorpantam egy ismerős hely elött. De régen voltam itt. Cseresznyevirág fa. A lombja rózsaszínba burkolózva lengtek az enyhe szélben. Felsétáltam az emelkedőn, majd egy rózsaszín hajzuhatagot vettem észre a padnál. Mit kereshet itt ilyen korán Sakura. Meglepődve mentem közelebb, majd kérdőre vontam az ittlétét.
-Sakura, mit keresel itt??
-Sasuke? Megijesztettél-fordult hirtelen hátra a lány.
Letéptem egy cseresznyevirágot a fáról, majd lehuppantam a rózsaszín hajú mellé.
-Nem válaszoltál a kérdésemre-néztem előre komoran.
-Csak... nem tudtam elaludni. Esti műszakom volt, és gondoltam kijövök levegőzni....... - válaszolt.
-Tudod milyen veszélyes hajnalban kint járkálni?? - néztem fel a felhőkkel borított égre.
-Tudom........
Csend telepedett ránk. Halgattuk a madarak csicsergését, és a mellettünk halkan csordogáló patakot. Hihetetlen hogy milyen békés reggel Konoha. A lány felemelte fejét, és rám sandított.
-Sasuke én........ - kezdte el rekedtesen, de nem tudta befejezni.
-Sasuke!!! Sakura!!! Gyer-tek gyor-san-kiáltott egy hang a hátunk mögül. Hátra kaptuk a fejünket, majd Shizune-sant láttuk meg, fáradtan a térdére támaszkodva. Gyorsan felpattantunk mindketten, majd odasiettünk a nőhöz.
-A hokage sürgősen hivat titeket-mondta aggódva.
-Mi...... történt??? - kérdezte ijedten Sakura.
Futva szeltük át az utcákat. Fogalmam sincs hogy mégis mi lehet ennyire sürgős,de még sosem láttam Shizunet ilyen feldultnak. Odaértünk a toronyhoz, majd feltépve az iroda ajtaját, Tsunadét és Kakashit láttuk meg.
Egy sötét helységben keltem. Egy székhez voltam kötözve. Beugrottak az emlékek hogy mi is történt, de nem tudtam hol vagyok. Sajgott a fejem, de gondolom az azért van mert amikor leütött és elájultam, a kőbe ütöttem.
Nyílt az ajtó, majd egy nagyon ismerős alak tűnt fel az ajtóban. Feloltotta a lámpát, és máris tudtam ki ő.
-Na végre felébredt a kis álomszuszék. - jött közelebb.
-Rég láttalak kis lány. Mi történt a tegnapi harcunkkal?? Annyira megijedtetek hogy elhúztatok? - mondtam gúnyosan Deidarának.
-Anyád a kislány. Látom nagyon nagy a szád. Majd megkérem a senseit hogy had tanítsalak téged egy kis tiszteletre mielött meghalsz.-indult ki az ajtón.
Becsukta az ajtót és halk léptekkel eltünt. Itt az alkalom. Valahogy ki kell szabadulnom. A lábam és a kezem is oda van kötözve a székhez. Ha valahogy ki tudnák húzni egy kunait a tartályomból..........baszki most vettem észre hogy elvettek mindent tőlem. Hmm. Nem kispályások.
A kezemem lévő kötelet elkezdtem a szék széléhez dörzsölni, hátha valahogy elvágja.
Lépteket hallottam, így visszahelyeztem a kezemet az előző pozícióba. Most ketten jöttek. Megálltak az ajtó elött, majd veszekedtek egy sort.
-De kérlek csak egy kicsit megtanítom neki mi az a tisztelet. Nem fogom megölni......... vagy hát ha nem idegesít fel......
-Azt mondtam nem. Deidara. Menj vissza az edző térre, és játszogass Kisaméval. Ugyis túlteng benne az energia mióta Itachi meghalt. Szegény nem tud kivel harcolni.-utasított egy másik hang.
-Ajjj. Rendben
Miután a szőke elment, a másik fél kinyitotta az ajtót, és belépett. Teljesen megdöbbentem. Tudtam hogy ismerős a hangja.
Halcsi embik! ❤️ Megérkeztem a kövi résszel. Tudom....... meg fogtok ölni amiért itt hagytam abba😂😂 Nem kell sokat várni a folytatásig nyugi❤️😂 Ha tetszett akkor szánd meg ezt a szerencsétlen embert egy vote-tal és egy kommettel❤️ Pusziiiiii
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
