Fairy tail : Nincs Fekete Fehér Nélkül

8.rész- tavaszi szünet

Lucy szemszögéből:

Reggel vidáman ébredtem. Ma semmit sem terveztem. Megreggeliztem és a szekrények előtt állva vaciláltam, hogy mit vegyek fel. Végül egy rövid kék szoknya és haspóló mellett döntöttem. Hajamba masnit tettem, lábamra pedig egy hosszú szárú barna csizmát húztam. Nem akarom a többieket zavarni, ezért inkább elmegyek sétálni egyet. Ebédre majd belépek valahova és veszek valamit. Szeretek csavarogni. Csak úgy, mindenfelé a városban. A kedvenc helyein viszont főbbként a parkos, erdős, zöld területek.

Idén elég meleg a tavasz. Veszek egy fagylaltot. A sor viszonylag rövid, így nem nagy gonddal jár kivárni. Picit unalmas, de az előttem állók megfigyelésével el lehet ütni az időt. Senki ne gondoljon rosszra!! Csak úgy unaloműzésképp. Még egyébként így is lehet barátkozni.

Előttem egy sötét szőke hajú lány állt. Mikor rákerült a sor, elvitelre kért tizennégy (!!!) gombóc fagyit. Kíváncsi vagyok, miért kell neki annyi. Én egy rózsaszín eperfagyi és egy zöldalmás gombóc mellett döntöttem.

Utána a parkban járkáltam, néztem a virágokat, még úgy mindent. A járókelőket, a vidám családokat, sőt, néha véletlenül egy-egy szerelmes párt is elkaptam csókolózás közben. Olyankor gyorsan elmegyek egy másik irányba, nehogy valami baj legyen.

A park végében van a kosárpálya. Széleinél valamivel kintebb zöld drótkerítés van, csak egymással szemben van két kihagyás, amin be lehet menni. Mivel már ahogy említettem, a kerítés nem pontosan a pálya szegélyénél van, ott vannak kisebb emelvények, amiken nyugodtan lehet ücsörögni. A fiúk sokat vannak itt az osztályunkból. Persze, nem csak a miénkből. Néha mi, lányok is csatlakozunk hozzájuk és jókat dumálunk együtt. Gondoltam, megbézem, hátha most is van ott valaki, bár amit láttam az kissé meglepett. A lépcsős emelvényen hét kb velem egykorú tini ült, köztük Natsuval és azzal a lánnyal, akit a sorban láttam. El akartam haladni feltűnés nélkül a járdán, de Natsu észrevett és utánam kiáltott.

- Szia Lucy!! Nem akarsz jönni beszélgetni?

-Neked, illetve nektek is szia! Igazából nincs semmi dolgom, úgy hogy ha nem zavarok, akkor szívesen csatlakozok! -válaszoltam kicsit későn és zavartan, de szerencsére nem zavartatta magát.

-Nem zavarsz! Gyere, ha már itt vagy be is mutatlak a srácoknak! -intett vissza.

Kiderült, hogy akik ott voltak, azok a régi osztálytársai, név szerint Luffy, Nami, Robin, Soul és Maka. Tök jó fejek voltak. Látszólag Natsuval is nagyon jól kijöttek. Mesélték, hogy nem csak ennyien vannak, ugyanis Zoro és Sanji még nem ért ide. Kis idő múlva egy zöld(!) hajú és egy szőke srác nagyban veszekedve közeledtek felénk. Mondani se kell, ők voltak a csapat hiányzó tagjai. Nami mérgesen választotta ketté őket. Mókás volt nézni. Vidám hangulatban telt így a délutánom 😊. Persze nem egész végig beszélgettünk, a fiúk kosaraztak is, miközben mi néztük őket. Az iskoláról is szó esett, elmeséltem, hogy Natsu hogyan segített a kémia röpdogánál.

Natsu: szemszögéből:

Luffyékkal a kosárpályánál bandáztunk, mikor láttam, hogy Lucy csak úgy, mintha észre se venné minket elhalad a pálya mellett. Eleinte úgy terveztem, hogy ma egyedül leszek barátaimmal, de kicsit unalmas így, hogy csak beszélgetünk és nekem egyedül kell végigmondanom a suliban történteket. Tehát a többiek számára hirtelen felálltam, léptem párat a pálya széle felé és utána kiáltottam.

- Szia Lucy!! Nem akarsz jönni beszélgetni? - Lucy kicsit meglepődött, de aztán gyorsan válaszolt.

- Neked, illetve nektek is szia! Igazából nincs semmi dolgom, úgy hogy ha nem zavarok, szívesen csatlakozok!- hadarta vissza. Luffy bambán nézett rám, de szerencsére Nami vett a lapot. Mosolyogva intett ő is Lucy felé.