Szjg másképp

Gólyatábor 3

Kínosan elmosolyodtam. Cortez a fejét fogva röhögött, de nem gúnyosan hanem kedvesen.
-Várj, segítek kimászni.
-Oké.-de egy gonosz dolog eszembe jutott.-Vagy inkább nézd meg te is.-rántottam be a vízbe. Cortez  felröhögött és megcsikizett a víz alatt. Csakhogy nem készült azzal, hogy taekwondos vagyok. Megragadtam a karját és egy csavarást csináltam, persze nem erősen, csak annyira, hogy tudja kivel áll szemben.
-Basszus, erős vagy.-röhögött. De én erősebb.-vigyorodott el, és kifordult a szorításból, de én is küzdöttem és valahogy a karjaiban kötöttem ki.
-Na most már elhiszed, hogy erősebb vagyok?-vigyorodott el.
-Persze.-ezt el kellett ismernem. Ami ezután történt, a legboldogabb dolog volt eddigi életemben. Cortez hozzám hajolt, az ajkait az ajkaimra tapasztotta. Átölelte a derekam, és a hajamba túrt. Nem tudom meddig álltunk a vízben, egymást csókolva, csak arra eszméltem, hogy lihegve szétváltunk.
-Ez mi volt?-kérdeztem.
-Semmi különös, egy csók.
-De miért, vagy hogyan.-dadogtam, mint valami hülye.
-Miért szoktak megcsókolni egy embert?-kérdezte édesen.
-Hát nem tudom.-vigyorogtam megállás nélkül.
-Akkor gondolkozz.
-Ó, megvan, de.....
-Rentai Renáta, lennél a barátnőm?
-Öhm....persze!!!!-sikítottam fel boldogan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, és megcsókolt, megint.
-Elmondjuk a többieknek?-kérdeztem.
-Gond lenne ha nem?
-Nem baj ha nem, csak a miértje érdekel.
-Figyelj, az hogy járunk, csakis ránk tartozik, plusz esetleg bánthatnak is emiatt.
-Oké. Egyébként eközben a vízben álltunk. Mert bár a többiek örülnének neki, de lehet, hogy nem tetszene nekik és bántanának. Ezután a házamba mentem és elaludtam