Beteges szerelem

4.fejezet

-Úristen!Hahó,hahó,hahó!Ébresztő! Michael Smith kérlek ébredj fel!-e hangokat hallottam, de szemeimet még nem volt erőm kinyitni. Egyszer csak éreztem, hogy valaki felülről felöltöztett, s mennyaszonyi fogásba visz valahova. Percekkel később a mentő hangját hallottam és valaki végig fogta a kezem.Nem éreztem semmit, de valahogy tudtam már érhet semmi bántódás.

-Hogy kerültem ide? - kérdeztem mikor szemem kinyílt s megláttam a kórház fehér falait.
-Szia kicsim! - jött oda az ágyamhoz anya könnyes, kisírt szemeivel.
-Anya, én... - nem tudtam befejezni a mondatot mert ismét előtört belőlem a sírás roham.
Anya megnyomta a korházi csipogót. Nemsokára jött a növérke és a pszichologus. A növertől nyugtatót kaptam.Majd anyu puszit nyomott a homlokomra és ott maradtam a pszichologussal egy hosszas beszélgetésre. Elmondtam mi történt. Nagyon megrázott ez az egész. Nem tudom, hogy fogom tudni ezt feldolgozni. Szívemen rettentő nagy nyomás volt.
-Kérem, most lehetnék kicsit egyedül? - mondtam, mert most egyedül szerettem volna lenni és átgondolni ezt az egészet.

2óra alvás után Nicole volt melletem mikor felkelltem. Nagyon jó érzés volt, hogy ott van melletem a legjobb baratnőm. Tudtam, nem vagyok egyedül. Biztonságban éreztem magam.
-Jézusom Mich! Hogy történhetett ez veled? - mondta aggodalmasan könnyekkel küzködve.
-Nic én úgy össze vagyok törve! - mondtam neki ezúttal csak a könnyeim potyogtak.
-Itt vagyok melleted. Nem vagy egyedül, ne félj. -végig fogta kezem én meg már majd, hogy elszorítottam. - tudod, hogy ki hozott be? - kérdezte.
-Nem, fogalmam sincs. Pedig szeretném tudni nagyon is. - alig fejeztem be a mondatott és kopogtak az ajtón, s nem is szóltunk de a kilincs megmozdult. James volt az. Ott volt. Honnan tudd erről? Alig kaptam levegőt, s szívem hevesen vert mikor megláttam.
-Sziasztok. Bocsánat, hogy így zavarok de látni szerettem volna, hogy vagy. Én hoztalak be téged. - te szent jó ég. Ő volt. Ő volt ki megmentett engem. Újra könnyek jöttek ki a szememből és megszólalni semm tudtam.
-Köszönöm szépen, hogy megmentetted nekem. Most magatokra hagylak. - mondta Nic, mérhetetlen nagy hálával s kiment a kórteremből

-Köszönöm, hogy segítettél. - mondtam Jamesnak. Egyszerre voltam zavarba, másfelől meg ez volt most a legkisebb problémám.
-Ne köszönd meg légyszíves, ez a legkevesebb amit tehetek. Elmondod, hogy történt ez az egész? - úgy nézett a szemembe, hogy szívem olyan melegséggel töltődött el mint még soha. Hallatszott hangján az aggodalom. De vajon miért érdekli?