Beteges szerelem

2. fejezet

Újra láttam a szemében azt a ragyogást. Hihetetlen. De vajon.... Ezek a szemek hozzám szóltak? Ez nagyon furcsa. Soha nem figyelt fel még rám egy helyes fiú se. Erre ő? A suli legmenőbb sráca így nézz rám? Áh... Lehetetlen.
-Michael hercegnő ébresztő! Miről áradozol?
-Oh shee... Semmiről. Bocsi Nic. Ne haragudj kicsit szétvagyok esve.
-Hát azt vettem észre. Gyere kapsz egy kávét aztán irány a biosz óra. Most beszéljük meg, hogy milyen tételek lesznek. - hát ez igazán meglepő Nicoletól, hogy jobban izgatja most őt ezaz egész mint engem.

-Michael Smith oszd ki a tételeket légyszíves! - mondta Wiliam tanárúr, az s betűt erősen megnyomva. Phuu... Grr....Kirázott tőle a hideg.Nem is értem ezt az egészet. Minndig nekem kell osztanom. Lehet, hogy van valami abban a dologban amit Nicole múltkor mondott a  Tanárúr szemeiről és a testemről?
-Tudom meg se szólalj. Megint stirőlt igaz? - mondtam Nicnek unott hangom!
-Beletrafáltál!Nem akarsz szólni valakinek? Ez már beteges. Mi lesz ha egyszer....csinál veled valamit?
-Ahjjj ne láss azért rémeket.És egy ilyen üggyel, hogy bocsánat a biosz tanár minndig nézi a testem s élve felfal a szemeivel. Mit tegyek? Ha így mennék oda valakihez hülyenek nézne.
-Ahogy gondolod...
Az óra utánna átlagosan tellt. Kivéve a végét.
-Michael Smith kérlek fáradj ide válltanék veled pár szót. - mondta Wiliam tanárúr és szinte félve mentem oda.-Holnap kérlek délután 3ra legyél a biológia szertárnál mert szeretnék veled most külön foglalkozni így a vizsga előtt.
-Rendben és köszönöm szépen. - fhú hát ez felfoghatatlan.Csak engem? Miért? Ráadásul ahogy végig a piros V vonalú felsőm nézte és nem a szemem még ijesztőbb.Holnap tuti hogy karbót veszek fel. Abban nem lát semmit.

-Na mit mondott? - kérdezte Nic izgatottan.
-Holnap korrepetálni akar csak engem.-ilyedt hangom válaszoltam neki,még a sokk hatása alatt.
-És te elmész? Nem félsz hogy ő mást akar csinálni veled?
-Nem dehogy is. - igazából belül egy kicsit féltem de Nicnek nem akartam mondani. Szegény így is halálra fogja izgulni magát, mert megröződése hogy nem az állatokról akar velem társalogni.
*
-Milyen napod volt kicsim? - kérdezte anya mikor haza értem.
-Hát elég fárasztó. Ó jutt eszembe holnap később érek haza mert biológia korrepetálásom lesz.
-Rendben! Utánna jöhetne Nicole hozzánk vacsorára már rég láttuk és akkor nem egyedül jössz haza a késői órákban.Vagyis gondolom ő is megy nem?
-Hát nem mert Wiliam tanárúr csak engem akar most korrepetálni. - mondtam zaklatott hangon.
-Ugyan mért? - kérdezte anya meglepetten.
-Azt gondolja így jobban megértem ha csak rám kell figyelnie.-zártam rövidre és felszaladtam a szobámba. Meg kell emésztenem magamba a ma történteket.
Szóval megint láttam  James különös tekintetét. Ahhh az két mogyoróbarna szempár!De miért néz rám így? Mit akar ezzel jelezni? Kiráz a hideg ha csak rá gondolok. Olyan TÖKÉLETES! Csoda, hogy még nincs barátnője. Vajon rám vár? - na Michael Smith ezt gyorsan verd ki a fejedből. - mondtam magammal szomorúan.
És a biosz? Miért csak engem? Miért? Nem értem. Vannak nálam rosszabbak. Őket sose hívta el így? Lehet, hogy tényleg valami más van dologban? Tényleg kicsit félek de remélem, hogy nem lesz semmi és csak Nic beszélte tele a fejem.
Holnap minnden esetre kiderűl. Izgatottan, ijedten várom a holnapot.

*
Este még nem is tudtam, hogy holnap lesz életem utolsó, normális napja.De hogy miért?Hát erre sose gondoltam volna!