El sem hiszem, hogy tényleg ez történik velem...
Azt hittem, hogy ilyenek csak a filmes melodrámákban történhet, hogy az egyik pillanatban még egész jól érzed magad (, még csak nem is olyan kifejezetten boldogan, csak úgy jól), aztán jön valami, amit még csak a remálmaidban történik.
Most, hogy így vissza gondolok, nagyon abszurd volt, AZ a kifejezett pillanat:
-Kicsim, a nagyi kórházba került és nem tudjuk kikerül-e onnan...
Én teljesen lesokkoltam. Nagyon nagy szerencsémre pont akkor fordultak be a sarkon a szüleim kocsival. Berántottak a kocsiba és csúcs sebességgel elhajtottunk.
Anyám átölelte és ezt mondogatta, míg a könnyeivel küszködött sikertelenül:
-Jaj, de jó, hogy megtaláltuk. Végig jártuk az egész útvonalakat hazafelé csak, hogy megtaláljuk, de nem kell félni. Nem lesz semmi baj, minden rendben lesz.
Én nagyon sokáig nem reagáltam semmit. Csak ott ültem ott egyhelyben és nem szóltam semmit, nem mozdítottam egy arc izmomat, de míg kívülről nem látták semmi érzést a szüleim, addig a fejemben ezer meg egy gondolat kavargott, cikázott és nem hagyott nyugodni.
Mint később kiderült, ahhoz a kórházhoz igyekeztünk, ahol a nagyi van. (Bármennyire egyértelműnek tűnt, az agyam nem fogta fel és egyetlen egy gondolat lebegett a szemeim előtt: MOST MI LESZ??
A kórház nagyon messze volt, ezért apának az éjszaka is vezetnie kellett, mert egy percre se állhattunk meg, mert MINDEN pillanat fontos volt.
Miután anya feladta a könnyeinek elfolytását, azonnal elkezdett sírni. Szerencsére hamar álomba sírta magát, így az álom vastag leple védte a valóságtól.
Én még nagyon sokáig nem tudtam aludni.
Még soha senki nem volt ilyen helyzetben körülöttem és bármennyire is keveset találkoztunk a nagymamámmal, attól még nagyon szerettem. Nagyon jó kapcsolotunk volt (és még most is az ...)
Ő sütötte a kedvenc sütöm és meg is tanított, hogyan készíthetem el egyedül.
Nem utolsó sorban meg ő is az egyetlen nagyszülőm.
Apa szülei még jóval előttem meghaltak és anya apukája egy évvel a születésem után hagyott itt minket.
Most, hogy így bele gondolok, eléggé irónikus, hogy pont idén nem látogattuk meg, mert pont azon a napokon ment elegy hosszabb túrára a barátnőjével, amikor mi megtudtuk volna látogatni őt.
(Ahhoz képest amennyire idős, annyira aktív életet élt.)
Végül nagy nehezen én is elaludtam az ülésen hajnali három óra körül.
Az utolsó kép, ami szemem előtt lebegett, hogy egy temető mellett mentünk el. Természetesen a a hold és a nap gyengécske össz fénye pont úgy esett a sirkövekre, hogy a reggeli ködben a kialvatlan agyam szellemi arcokat látott.
Jól kezdődik az új év...
YOU ARE READING
Idén valami más lesz
RomanceNagyon furcsa az az érzés, amikor tudod, hogy valami meg fog változni körülötted, de nem tudod, hogy mi ... Nekem ez az érzésem, de nem tudom, hogy örüljek neki, vagy sem.
