Idén valami más lesz

Part 23

Miután ötödszörre elpróbáltuk a fiúk bevonulását(, mert a másik osztályból való fiúk, mindig rossz lányhoz mentek oda), Eugén bá' megmutatta a lányok lépéseit.

Miután ez megvolt, egy elég érdekes jelenet jött.
-Na, most aztán meg nézzük, hogy, hogy fog ez kinézni - mondta Eugén bá' - Tanár úr, ha segítene és most erre az egy percre "kisasszony" lenne, akkor nagyon meg köszönném.
-Ohh, hát persze - játszotta nőies szerepét Pali bá'.

Ez után egy rövid részletet lejtettek a tornaterem közepén Eugén bácsi és Pali bá' , de persze ez még nem volt elég, mert Pali bá' még pár lányosnak szánt kacajt és hasonlókat művelt közben.
Na, ezt már nem bírtam tovább és egy elfolytott nevetés-röfögést hallattam. (Na, szép...)
-Végre mosolyogsz, eddig annyira bús komor voltál - nézett rám Karcsi - Már féltem, hogy örökre így maradsz.
Erre nem tudtam, mit mondjak, ezért csak rámosolygtam.

Ez után sajnos már vége lett a tánc órának, de a hétvége után, hétfőn első órában azzal fogunk kezdeni szerencsére.

Ez után Annával, kettesben elindultunk Annáékhoz, de előtte még Karcsi átnyújtotta a beígért csokikat.
Az út közben Annával meg beszéltük a tánc órai tapasztalatainkat, mint:  Eugén bá' milyen fura és, hogy Henry mennyire jó képű volt ma is (, Anna szerint).
Egész rövid idő alatt megérkeztünk Annáékhoz.
Bementünk a lakásukba és megkértük az öccsét, hogy ne zargasson minket, majd bevonultunk Anna szobájába.

Elhelyezkedtünk, majd egy kis csönd után Anna szólalt meg először.
-Figyelj, nem tudom, hogy mi történt irodalom órán és nem is akarom erőltetni, ha nem akarod elmondani, de én nagyon szeretnék segíteni.
-Értem, hát az volt,...
És ezután elmondtam neki az elejétől a végéig. Akadozva és néha belesírva, de elmondtam
-... és fogalmam sincs, hogy miért azt válaszoltam, hogy csak beteg voltam - szipogtam el a végét is.
-Nagyon sajnálom...
-Mhm...
-Tudom, hogy ez nem pont ugyan az, de amikor a kutyánk meghalt, én azt csináltam, hogy napközben valamivel mindig eltereltem a figyelmem és este mindig rá gondoltam, hogy azért ne felejtsem el.
-Igen, emlékszem. Akkor kezdtél el atletizálni.
-Szerintem neked is ezt kéne csinálnod. Mármint, nem feltétlen sportolnod, de mondjuk elmehetnél a sulis rajzszakkörre.
-Igen, ez egy jó ötlet - mosolyogtam rá és megöleltem.

Ezután még egy kicsit beszélgettünk, majd elindultam haza.
Miután haza értem nem kezdtem neki a háziknak, úgyis hétvége lesz.
Elvittem inkább Petit, a kutyámat sétálni.
Mivel lassan február lesz, ezért már az összes bolt tele volt rózsaszín és piros szívecskékkel, na, meg plüss mackókkal és rózsakkal.
Engem eddig nagyon nem izgatott a Valentin nap és most sem igazán csigázott fel, de azért aranyos, hogy van egy nap, amit a szerelmesek megünnepelhetnek.
Tényleg, majd mondom Annának, hogy még, ha névtelenül is, de azért ajándékozza meg Henry-t valamivel.