Egy pillanat, és megismerhetsz | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." - A tábor

8. Ajtó

(07.12.)
- Ti meg mégis hol voltatok? Már régóta mindenki titeket keres! - förmedt ránk Mátrai, az imádott igazgatóhelyettesünk, ahogy visszaértünk a többiekhez.
- Beragadtunk egy liftbe - mondtam őszintén.
- Aha. Máskor találjatok ki jobbat - bólintott Somogyi gúnyosan, mire Casso elfordítva a fejét, elröhögte magát.
Ezek szerint nem voltam túl meggyőző.
- Szégyelljétek magatokat - csóválta a fejét Pásztor.
No comment.
- Na, akkor mi van a képtelenségeddel? - kérdezte Enikő vigyorogva, amikor elmeséltem nekik az egészet.
- Jól van na. Tegnapelőtt még azt hittem, hogy tényleg az - magyaráztam, miközben folyamatosan mosolyogva megvontam a vállam.
Amikor visszamentünk a szállásra, egész végig csak a liftes eseményekről tudtam beszélni.
- Mindig ez van. Ha rosszban vagytok, csak egy ideig be kell zárni titeket egy helységbe kettesben, aztán kibékültök - közölte Lili.
- Igaz - bólintottam nevetve. Volt már rá példa. :)
Amikor lehetőséget adtak, azonnali sebességgel felhívtam Anyut.
- Szia Kicsim, milyen a tábor? - köszönt bele a telefonba.
- Nem fogod elhinni - vágtam a közepébe - Kibékültünk.
- Ó. Mármint Cassoval?
- Aha. És most újra együtt vagyunk - meséltem.
- Ennek örülök. Minden a régi? - kérdezte.
- Talán még jobb is - vigyorogtam.
Anyunak lassan le kellett tennie, mert magánórája volt (közelednek a pótvizsgák), csak kért egy kis időt, úgyhogy ezután kimentem az udvarra Cassohoz.
A fűben ültünk egymás mellett, az egyik faház falának dőlve a hátunkkal.
- Megvolt anyukád? - kérdezte Casso elmosolyodva, ahogy elhelyezkedtem mellette, hogy beszéltem-e már vele.
- Igen. Üdvözöl - adtam át mosolyogva.
- Szóval meséltél.
- Nyilván - nevettem el magam.
Egy pár másodpercre beállt közénk a csend, ami alatt először magunkban mosolyogva néztünk magunk elé, majd egymásra.
- Hogy fogunk mindent ott folytatni, ahol abbahagytunk? - kérdeztem őszintén, egy fűcsomót tépkedve melléktevékenységként.
- Nem folytatunk semmit, Szöszi, pont ez a lényeg. Újrakezdjük - emlékeztetett rámnézve.
Magam elé nézve elmosolyodtam, majd egyszerre, ő átölelt oldalról, én pedig nekidőltem a vállának és úgy öleltem át.
- Szeretlek - mondtam halkan, felemelve a fejem, hogy ránézhessek, mire Casso elmosolyodva egy puszit nyomott a számra.
- Hidd el, Szöszi, hogy majdnem megdögöltem nélküled - közölte tényként - Szóval ja. Én is szeretlek.
- Akkor igazából ezt folytatjuk - mosolyogtam.
- Abba se hagytam, Szöszi.
És én se. <3
A telefonokat ismét beszedték, majd bementünk a közösségi terembe, ahol ma is teljesen tipikus játékokat játszottunk (szobros, alliterációs nevek stb.), ezek után pedig elmentünk vacsizni.
- Most senki nem szórhat sót az italomba - takartam le a poharam száját, mire Lili csak felnevetett.
- Én nem fogok - ígérte meg - Amúgy meg mi lesz a kaja?
- Spagetti - mondta Saci a többi asztalt figyelve, akik már megkapták a vacsit.
Én meg itt éhen halok.
Vacsora után elmentem fürdeni (túlestem rajta), majd felmásztam az ágyamra és firkálgatni kezdtem.
- Helló - ült le mellém hirtelen Casso.
- Szia - mosolyodtam el - Hát te?
- Csak úgy - vont vállat, majd egy puszit nyomott a hajamba.
- Az jó - bólintottam - Szerinted kiszínezzem? - tartottam felé a füzetem.
- Nem, jó ez így - csukta be a füzetem.
Ez elég egyértelműen azt jelentette, hogy Casso nem szeretné, hogy tovább rajzoljak. :)
- Légyszíves ne itt szeressétek egymást ennyire, jó? Köszi - szólalt meg Lina, miután Casso egyetlen egy rövid csókot nyomott a számra.
Cassoval csak fáradtan rá-, majd egymásra néztünk.
Ez a lány kezd egyre inkább az idegeimre menni.
- Átmegyünk hozzátok? - kérdeztem Cassot.
- Felőlem - vont vállat.
Ott legalább nem zavarunk senkit.
Először Casso ment le az emeletes ágy lépcsőjén, majd én.
Még jó, hogy ez volt a sorrend, ugyanis sikeresen megcsúsztam az egyik lépcsőfokon.
Szerencsére Casso elkapott. :)
- Most legalább nem kell vinned sehova - vigyorogtam arra a pillanatra utalva, amikor elájultam a trianoni megemlékezés közben a meleg miatt, Casso pedig felvitt az orvosiba.
- Ja. Papucsod van? - kérdezte.
- Igen, most van - bólintottam jókedvűen.
Hát, ezt megbeszéltük. :)
A fiúknál a szokásos kupi fogadott.
Kiborult chips a földön, kólával leöntött párnahuzat, felborult székek, max hangerős zene... már meg se lepődöm.
- Egyébként honnan van cigid? - kérdeztem Lacit, amikor a ház mögött rágyújtott.
- Ivett már nagykorú - vigyorgott, mire csak megforgattam a szemem. Na igen, el is felejtettem, hogy a nővére tavaly ballagott tőlünk, úgyhogy benne van a buliban - Hali - intett Lilinek, aki Enikővel és Sacival együtt akkor jött át a fiúk faházába. Hamar rájöttek, hogy itt vagyok. - Amúgy Lili miért utál ennyire? - nézett rám hirtelen.
- Fogalmam sincs - vontam vállat, miközben egy kicsit hátraléptem, hogy ne egyből a pofámba menjen a füst. Én se fogok cigizni sose - Én azért szurkolok nektek. Hátha megszeret megint - biztattam.
Úgy utálom, hogy tavasszal szakítottak.
A tavasz elvileg a szerelem időszaka, úgyhogy valószínűleg mi egy alternatív valóság lehetünk, csak mert nálunk kábé mindenki ilyenkor szakít.
- Hát, nem tudom - vont vállat - Meglátjuk.
- És mit fogsz csinálni? - kérdeztem kíváncsian.
- Visszaszerzem - közölte, mire csak elmosolyodtam.
- Ha már ennyi lányt sikerült felszedned... - tártam szét a karom mosolyogva.
- Ugye? - nyomta el a csikket.
Szerintem menni fog ez. :)
A házba visszaérve (igazából eredetileg csak levegőzni jöttem ki, mert bent borzasztóan fülledt volt a levegő) leültem egy ágyra és végignéztem a társaságon.
Igazából mindenki megőrült, csak én ültem egyedül.
- Sziaaa - mosolyogtam Cassora, aki észrevette, hogy visszajöttem, majd leült mellém.
- Szia - karolta át a vállam, és egy puszit nyomott az arcomra, én pedig csak közelebb bújtam hozzá.
- Ez már hiányzott - vallottam be mosolyogva, ahogy a vállának döntöttem a fejem.
- Nekem is, Szöszi - simította meg a karom.
Szeretem. <3
Amikor a tanárok visszaküldtek minket a szobánkba és "lefektettek" aludni, Saciékkal megfogtuk az alkalmat és átbeszéltük a mai napon történteket, aztán pedig áttértünk teljesen más témákra, például halak etetése, hajpakolás "receptek", Shawn Mendes vagy Tom Holland néz ki jobban, kötelező olvasmányok, régi sztorik... és így tovább. :)
- Most ne legyünk annyira bénák, hogy alszunk, jó? - mondta Enikő.
- Akkor mit csinájunk? - kérdezte Lili.
- Együnk - tanácsolta Enikő - Valakinél van valami kaja?
- Nálam van chips - bontotta ki Saci a zacskót, ami elég hangosra sikeredett, úgyhogy csak behúzta a nyakát, majd megkínált minket.
Szép lassan előkerült egy csomó minden, amiket jól megettünk, aztán a megmaradt szemeteket bedobtuk a kukába. Volt belőle bőven.
- Te Jézus Atyaúristen! - pattant fel Lili, amikor Andris hirtelen megjelent az ablakunknál és hörögni kezdett (?), a fiúk meg csak kiröhögtek minket. Kedvesek. :)
- Bemenjünk? - kérdezte Andris a többiektől, akik valószínűleg beleegyeztek, mivel a fiúk egyesével bemásztak az ablakon.
- Tudjátok, erre van a bejárati ajtó - mondta Enikő unottan.
- Ez volt közelebb - vont vállat Casso, majd kettesével lépkedve a lépcsőfokokon feljött hozzám és leült az ágy szélére - Ismerős - bökött a pizsamámra. Az volt a macskás pizsim. :)
- Embereeek, a tanárok jönnek felénk - figyelmeztetett Andris.
- Először jó poén volt, de másodszorra már nem vicces - vágta rá Enikő.
- Most tényleg jönnek - erősítette meg Saci, amikor kinézett az ablakon.
Erre Laci, Domi és Barni beszöktek a fürdőbe, Ricsi közölte, hogy "nyúlja a szekrényes megoldásomat", és beszaladt a szekrénybe, Casso gondolva egyet bebújt a takaróm alá (Jézus!) - még jó, hogy én vagyok a legmesszebb az ajtótól, a felső ágyon fekszem a fal mellett, és még egy deszka is van az ágy szélén, ami mégjobban eltakar minket -, Andris pedig befeküdt az üres ágyba.
Valóban, Pásztor és Mátrai egy pár pillanattal később be is nyitottak hozzánk.
- Lányok, most már jó lenne, ha aludnátok, még hozzánk is beszűrődött a hangotok - szólt ránk Pásztor - Kész vicc, a fiúknál nagyobb csend van, mint itt - tette hozzá, mire a szám elé kaptam a kezem, nehogy elnevessem magam - Majd holnap beszélgettek, de most már tényleg aludjatok, mert nagyon fáradtak lesztek - mondta.
- Ezt már én is mondtam - szólt közbe Lina.
- Köszönjük Lina - vágta rá Enikő.
- Na! - ráncolta össze a szemöldökét Mátrai - Karolinának teljes mértékben igaza van - védte be a lányt.
Nemsokára a tanárok elköszöntek tőlünk, majd amikor már bementek a főépületbe, mindenki egyszerre szólalt meg, Casso pedig amikor egy bujkáló mosollyal az arcán kijött a takaróm alól, a derekamat megsimítva egy forró puszit nyomott a csípőmre, mire megborzongtam. Ahhhw.
- És nem vett észre! - röhögött Andris hitetlenül - Amúgy Laciék hol vannak?
- A fürdőben, nem? - nézett körbe Ricsi, majd odament, és kinyitotta a fürdő ajtaját - Hát ti?
- Ja, hogy befelé nyílik! - bólintott Laci.
No comment. :D
************************************
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK! 🙃