SHAMELESS

2 - alone

„See, everywhere I go I got a million different people tryna' kick it
But I'm still alone in my mind"

Hogy ki vagyok én? Darlene Jordan, 17 éves tanuló. A híres Brad Jordan lánya, Dennis Jordan húga. A tökéletes gyerek. Szinte minden évben kitűnő voltam. Nincsen rossz alakom, az arcomon sincsenek bőrhibák (ez inkább a sminktermékeknek köszönhető, de ezt mások nem tudják). Gazdag családban születtem, boldog az életem, megvan mindenem. Sokan szeretnek ezek miatt. Vannak akik azt állítják, hogy felnéznek rám, példaképnek tartanak. Vannak szülők, akik egyenesen olyan gyereket kívánnak maguknak mint én.
Ezek az emberek csak a látszatot látják, egy tökéletesen komponált színdarabot. A valóságot kevesen tudják, szinte senki.
Valójában soha nem éreztem magam egésznek. Minden időmet elvette a tanulás, tizenegyedikes létemre már nyelvvizsgát tettem spanyolból és franciából, sokszor éjszakákat szenvedtem át a kémiával, fizikával. És miért? A jövőmért. Nem a szüleimen akarok felkapaszkodni, általuk elérni sikereket. Ennyi az egész.
Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány barátom van. Akiben a legjobban megbízok, az a bátyám, vele bármit meg tudok beszélni tabuk nélkül. A gimnáziumban nem sok barátot szereztem, pedig sokan akartak velem jóban lenni. Egyszerűen akaratlanul is eltaszítom magamtól az embereket. Két ember állt ellen a taszításomnak: Sean és Ruth.
Sean Montgomery az, akivel általános óta össze vagyunk nőve. A gimis éveink elején mindenki azt hitte, hogy együtt vagyunk, pedig köztünk soha nem volt több és nem is lesz, mert egyikünk sem akarja elrontani a szoros baráti viszonyt, amit kialakitunk. Sean tipikus "rosszfiú", a leghosszabb kapcsolata 2 hónapig tartott, minden lányt elcsábít az ágyáig, aztán amikor megunja őket, összetöri a szívüket. A "menő fiúk" közé tartozik, sokat bandázik a hozzá hasonló haverjaival. Ilyenkor én messziről elkerülöm, de ezen kívül a barátságunk zökkenőmentes. Évek óta segítjük egymást mindenben, ha valaki megbánt vagy mond rám valamit, ő mindig kiáll mellettem. Én megvédeni őt nem tudom, de meghallgatom bármilyen problémája van.
És ott van Ruth Raynolds. Tizedikben került az osztályomba, drága osztálytársnőim már az első héten kikészítették lelkileg. Egy nap a lánymosdóban sírva találtam rá, megvigasztaltam, később pedig beolvastam azoknak a ribancoknak, akik ezt tették vele. Azóta barátnők vagyunk, minden órán egymás mellett ülünk. Ruth nagyon félénk volt, de én küzdök érte, hogy egy magabiztos nő legyen, és azt hiszem jó úton haladok.
Na igen, rajtuk kívül nincsenek barátaim. Olyan barátom főleg nem. Nem is volt, és nem is lesz egy ideig, az biztos. A szerelem hiányzik a legkevésbé az életemből. Persze próbálkoztak páran, de ahhoz hogy én kötődjek egy személyhez, nagyon nagyon jól kell ismernem. És amire ez megtörténik, általában csalódnom kell. A 21. században nehéz megtalálni a nagybetűs Őt, szinte lehetetlen.
És amiről még beszélnem kell: a makulátlan családom. Kezdjük a testvéremmel, az egyszerűbb. Dennis kívülről egy nagyon céltudatos közben rendkívül hanyag embernek tűnik. Valójában ő tényleg ilyen, mindig tudja hogy mit csinál, de egyben félválról veszi az egész életét. Igazi szupersztárnövendék, a lányok százezreinek nyála csorog utána, nem tud úgy végig menni az utcán, hogy ne ütközzön őrült rajongókba vagy paparazziba. Apa szerint a családi cégeknek ő lesz a fő örököse, de Dennis a saját életét szeretné élni és építgetni, csakúgy mint én. Persze önerőből ez soha nem fog sikerülni, mindig különleges bánásmódban fogunk részesülni az életben szüleink miatt.
Brad Jordan az apám, egy rendkívül befolyásos üzletember. Sikereit nagypapámnak, Johnny Jordannek köszönheti, a cégeket apa örökölte és folytatta amit nagyapa elkezdett. Próbál jó apa lenni, de látszólag nagyon gondterhelt a munka miattt és sokat titkolózik. Amíg anya élt, néha éjfél után ért haza, és nem mondta el hogy hol volt.
Apropó, anya. Apa kapcsolatban élt, mikor megismerkedtek, anya volt a szeretője. Anya terhes lett Dennissel és ez hatalmas botrányt kavart. Végül apa elhagyta párját, és anyával alapított családot.
Patricia Jordan egy angyal volt. Halála előtt se tudtam volna róla rosszat mondani. Most meg végképp nem. Fáj beszélni anyámról, fáj látni a képeit.
Jelenleg úgy érzem, mintha kiszakították volna a szívemet a helyéről. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer megtanulok ezzel a hiánnyal együtt élni.
Összefoglalva ennyi vagyok én. Egy boldognak tűnő lány, akinek megvan mindene, mégis üresnek éri magát. Azt hiszem, ez az üresség jár a vagyonnal. Ennek eredménye, hogy egyedül érzem magam.