NEVERMIND【YoonKook 】✔

{ÁTÍRVA}【 2. Decision 】

--- Elhatározás ---
━━━━ ✗ ━━━━

-- Régóta, de már nem -- felelte Jungkook, egészen halkan.
-- Ha szeretnéd, ismerek pár pszichológust, ha szeretnél róla beszélni -- jegyezte meg óvatosan az orvos.
-- Nem szükséges, ez is hülyeség volt. Még a halálra is képtelen vagyok... úgy látszik szeretek szenvedni az élettől, ha ezt választottam. Machoista volnék? -- mosolyodott el, boldogságnak viszont halovány sem lehetett látni a fiatal fiú arcán.
-- Nem, nem vagy az. Bizonyára úgy érzed, hogy még van elintézetlen dolog, amit mindenképp meg kell tenned. Ugye?
-- Meglehet, bár már nem számít az, ami elmúlt.
-- Ha el is múlt, nem számít. Ha okot ad az életre, akkor hajrá. Talán találsz valamit, vagy valakit, aki ad értelmet az életednek -- mosolyodott el.
-- Majd idővel kiderül. Egyelőre éljem túl a mai napot.
-- Nos, a kórház ebben segít -- nevetett fel a doki. " -- Feleslegesen aggódtam. Úgy tűnik, nincs semmi baj vele, csak egy átlagos tini... remélem Jimin hamarosan meglesz, és újra a támasza lesz a fiúnak" -- gondolta. -- Elfogadsz egy kenőcsöt? Előbb el tudod tűntetni őket... talán ha más látja meg, félek, hogy téves tényeket vonna le rólad.
-- Egy srác, aki depressziós lett, mert eltűnt a bátyja? Végülis nehezen hinnék el, hogy több napos hegek.
-- Pontosan. Akkor később keresek neked egyet, és odaadom. Elég napi 2-3 alkalommal használni, és egy héten belül eltűnnek.
-- Köszönöm szépen, Dr. Seokjin.
-- Ugyan, ez a dolgom -- mosolygott ismét, majd felegyenesedett. -- Akkor majd később visszanézek rád, rendben? Ha valami gond van, ott vannak a hívógombok.
-- Rendben.
Azzal Kook ismét magára maradt néhány órára, de ezúttal cseppet sem unatkozott; helyette fejben nekiállt terveket szőni.
Ha befejezi az iskolát, és rendőrakadémiát végez, beállhat nyomozónak, azaz "legálisan", és könnyebb úton megtalálhatja Jimin-t. Egy probléma volt ezzel: évekbe telik.
Viszont Jimin egy intelligens, szinte már zseni, így kizárt, hogy megölik. Mindenek előtt nyomokat kell találnia, de ehhez szükség van a laptopjára, és minden személyes dolgára. Kook sűrűn látta, hogy Jimin sokat írt egy naplóba, szinte mindennap. Ha konkrétumot nem is talál, biztosan rejtett el benne valamilyen információt, amivel a nyomára bukkanhat. Ha más nem is, Kook már teljesen kiismerte az idősebbet, és minden felsőbbrendűség érzet nélkül elmondhatja magáról, hogy a nyomozók előtt megtalálhatná a Őt, de ez csak akkor lehetséges, ha titokban tudja tartani.

* Másnap reggel *

-- Vedd fel ezeket.
-- Neked is jó reggelt, Min. Vagy inkább apu? -- forgatott szemet, és kinyitotta az ágy végébe letett táskát, amiben ruhákat talált.
-- Mondtam, hogy vigyázz, hogy beszélsz.
-- Yoongi hyung, ne terrorizáld! -- szólt rá Hoseok.
-- Akkor tisztelje az idősebbet!
-- Azt ki kell érdemelni, "apu".
-- Te kis~
-- Hyuung! Gyere, menjünk ki amíg öltözik! Kookie, kint várunk, és megyünk a kapitányságra felvenni a vallomásod -- ragadta karon a világosbarna hajú, és elindult ki a kórteremből.
-- Vallomás? Áhh, oké. Köszönöm a ruhákat -- biccentett, majd kivette őket a táskából.
Amint pedig becsukódott az ajtó és egyedül maradt, átvette a ruhákat, és megigazította az ágyat, amiben feküdt, végül az üres táskával együtt kiment a folyosóra, de már csak Hoseok várt rá.
-- Ne haragudj rá, nem mindig ilyen morcos, sőt, ellenkezőleg~
-- Nem nagyon érdekel, milyen vagy milyen nem... végülis nincs közünk egymáshoz, nem kell jóban lennünk.
-- Persze, de mégis csak egy fedél alatt leszünk... Aigoo, mindegy. Lent vár a kocsiban, menjünk. Oh, és majd útközben veszünk neked enni valamit, mert reggeli előtt jöttünk szerintem...
-- Nem kell, nem vagyok éhes, de köszönöm.
-- Enned kell! Még növésben vagy, nincs mese! -- oktatta ki az idősebb, Kook pedig egy szemforgatással díjazta, és hallgatással adta a kikövetelt beleegyezését.