NEVERMIND【YoonKook 】✔

{ÁTÍRVA}【 1. The spark in his eyes 】

-- A szikra a szemében --

━━━━━━━ ⟡ ━━━━━━━

Sötét sikátorok, hűvös levegő, és egy szál cigaretta; ezek a 'körülmények' az Ő kedvencei, miközben nem kell, és nincs is miért aggódnia. Tudván, hogy lejárt a munkaidő, könnyedt léptekkel haladt a lerövidített útvonalon a lakás felé, amit két csapattársával béreltek ki, már lassan egy éve.
Azonban mégis úgy érezte, hogy valami nincs rendjén; a szokásos utcák sokkal sötétebbnek tűntek, mint máskor.
Azt gondolta, biztos azért, mert a felhők eltakarják a Holdat, de tudta, hogy sajnos a megérzései -- amik általában rosszak -- sosem csalnak. Nem sokkal a gondolat után érezte, hogy rezeg a telefonja a zsebében, és mikor kikotorta a fémdoboz mellől, a képernyőn látta egyik társa nevét. Nem utasította el a hívást, csak megvárta, míg abbamaradt a rezgés, de végül csak egy másik hang jelezte, hogy üzenete érkezett, amit lustán nyitott meg.

,,Sangdong street 47. /b."
,,Siess, Hyung!"

Kétszer kellett elolvasnia, majd miután eljutott a tudatáig, kinek a címét küldték el neki, azonnal irányt váltott.
De még mennyire jól tudta, kinek a címe.
Kevesebb, mint negyedóra alatt odaért a helyszínre, szőke hajtincsei pedig a homlokára tapadtak a futástól. Még mindig frusztráltan bújt át a sárga szalag alatt, próbálva leplezni nyugtalanságát, ami persze tökéletesen ment neki. Pontosan tudta, hol fogja találni a csapatját, ez pedig a ház tulajdonosának dolgozószobája volt.
-- Azonnali helyzetjelentést kérek!
-- Jimin eltűnt -- vágta rá Tae a másik helyett, aki még mindig a megfelelő választ kereste a kérdésre. -- Egyelőre azt mondom, kutassuk át a házat. Őt ismerve, biztos hagyott valami életjelet magáról, mégha nem is azonnal találjuk meg.
-- Enyém a dolgozószoba -- biccentett.
-- Oké, megyek a hálószobába -- választott területet magának Hoseok is.
-- Megnézem a fürdőszobát -- mondta Tae -- talán csak magának, hisz halkan ejtette ki a szavakat --, és már ott sem volt.
Yoongi egyedül maradt, így csak egy gondterhelt sóhaj után kivette zsebéből a fehér gumikesztyűt, hogy átnézze az íróasztal fiókjait, de semmi feltűnő, vagy nyomravezető dolgot sem talált. Kicsit csodálkozott, hogy a helyszínelők még nem érkeztek meg, de nem bánta, legalább nincsenek útban.
Végül feladta a keresést, és úgy döntött, mégis az illetékesekre bízza a nyomkeresés dolgot, így csak leült az íróasztal előtti forgószékre, és azon gondolkodott, hogy vajon hol lehet a fiú.
Jimin-nel kicsit másabb volt a kapcsolata, mint a többiekkel, hisz már legalább öt éve ismerte. Ráadásul, volt már köztük talán egy kicsit több, mint barátság, de annak már jó ideje vége szakadt.
A szőke tovább agyalt, de arra jutott, hogy a maffia tagjai biztosan nem lehettek az elkövetők, hisz Seungwoo-t ismerve felfordulás lenne, és rumli az egész lakásban -- hisz az az ember imád tombolni, -- Minki pedig ha végzett volna Jimin-nel, garantált vérdürdő lenne a házban.
-- Suga gyere, menjünk -- talált vissza Hobi a szobába.
-- Jól van... várj! -- mondta, hisz ahogy fordult a székkel, szemet szúrt egy lövedék maradvány az ablak alatt, amit felvett, és a fiú kezébe adta.
-- Mi semmit sem találtunk, de ezzel talán jutunk valamire!
-- Mert én vagyok a profi -- felelte, aztán további szó nélkül elindult ki, hogy újra hazafelé vegye az irányt.
Nem profi, ezt tudja magáról.
Ha a maffia nem hagy maga után jelet, nem tudja, hogy ők azok.
-- Yoongi hyung, várj meg! -- kocogott utána Hoseok. -- Beszélnünk kell! Fontos!
-- Mi van? Előbb is mondhattad volna.
-- Nem akartam Tae előtt.
-- Akkor ki vele.
-- Ezt Jimin adta ma reggel. -- vett elő egy fehér borítékot a kabátja belső zsebéből. -- Azt mondta, feltétlenül adjam oda neked. Kérdeztem, hogy miért, de csak annyit mondott, hogy benne van a levélben, és hogy sürgős dolga van!
Yoongi meglepődött, de nem mutatta. Egyszerűen elvette a borítékot, és kivette belőle a levelet. Végig olvasta, de elég zavaros volt; Jimin egy régebbi, már lezárt ügy után nyomozott, de nem írta le, csak az aktaszámot. Még az állt benne, hogy vigyázzon egy Jungkook nevű fiúra, aki az ügy áldozatainak a gyermeke.
-- Ki az a Jeon Jungkook?
-- Jimin unokaöccse, vele élt.
-- Jimin egyedül lakott!
-- Nem, csak rejtegette a fiút...
Yoongi nagyot sóhajtott, és megpróbálta összerakni a képet a fejében. Jimin csak úgy nem bízna rá valakit, valószínű az illető még nem nagykorú. Viszont ő nem akar gyerekre vigyázni, hisz bizonyára nehezen találná meg vele a közös hangot.
-- Van jobb dolgom is, mint a bébiszitterkedés. -- hajtotta össze a papírt, s a zsebébe mélyesztette.
-- Csak nem rád bízta Kook-ot?
-- De.
-- Hyung! Mégis csak az utolsó kérése. Tartsd tiszteletben, legalább az övét! Kook nem kicsi már, nem kell szitterkedned! -- unszolta lakótársa.
-- Aish! Azt sem tudom, hol van! -- felelte kicsit idegesen.
De tudta, nincs más választása.
Úgy kell tűnnie, hogy megbízható... ha már ezt az utat választotta.
-- Biztosan elbújt valahova a közelben. Mindjárt esni fog, jobb ha sietünk, hyung! -- szólt aztán a dzsekijétől fogva ráncigálta maga után.
A keresés közben a szőke csak arra tudott gondolni, hogy minél előbb essen túl ezen, mert már nagyon haza akar menni.
-- Ez így reménytelen! -- szólalt fel idegesen a barna hajú. -- Sose találjuk meg. Kookie! Hoseok vagyok, és itt van Yoon~
-- Csönd! Ne kiabálj, bolond!
-- Ho... Seok? -- szólalt meg egy remegő hang egy konténer mellől, a fiú pedig már ott is volt, Yoongi pedig követte. Mikor pedig meglátta Jungkook-ot, alaposan végigmérte. Nem lehet több 16-nál, szürke cipzáros pulóvert viselt, és melegítőt. Haja sötét volt; akár az az éjszaka, nagy szeme mint az égbolt, tele csillagokkal, ajka pedig telt volt.
-- Jesszus, az vér a pólódon?! -- aggódott Hobi.
-- Megvagyok -- válaszolt a fiú, aztán elkezdett köhögni.
-- Hívom Jint! Hyung, addig lásd el valahogy -- szólt, aztán mobilját elővéve hívta is a doktor barátjukat, miközben elindult ki a főútra.
A maffia tag csak sóhajtott, és leguggolt, hogy szemügyre vegye a fiú sérülését.
"-- Szerencsés, hogy még él, de már egyre sápadtabb az arca. Nem lenne jó, ha meghalna, különben Jimin kicsinál" -- gondolta.
Leszakított a fiú pólójából egy csíkot, és valahogy rá kötötte, hogy elállítsa a vérzést, majd rá terítette a kabátját, hogy ne fázzon.
-- Hé, élsz még? -- bökte meg a vállát, hisz a fiúnak már ragadt le a szeme.
-- Rohadtul fáradt vagyok, hagyj pihenni...
-- Vigyázz, hogy beszélsz, a hangnemre különösen ügyelj -- figyelmeztette. -- És most nem kellene aludnod, mert ez lesz az utolsó.
-- Nem hallasz jól? Pihentetem a szemem! -- morogta, Suga pedig csak csodálkozott azon, hogy meg van sérülve, és még ennek ellenére sem mutatja. Végül csak ráhagyta, de figyelt arra, hogy ne aludjon, vagy inkább ájuljon el, és nem sokkal később megérkezett Hoseok oldalán Namjoon és Jin. Kivitték a főútra, ahol a kocsi parkolt, és meg sem álltak a kórházig.