[Could not come up with a title] (Jansti)

6

A középsuli utáni évek... érdekesek voltak. Egyetemista lettem és hirtelen annyi minden zúdult a nyakamba, hogy örültem, ha másnap elég energiám volt a felkeléshez. Egy ugyanilyen fárasztó nap végén kaptam kézhez egy borítékot. Érdeklődve felbontottam, tartalmára viszont nem számítottam.

Körülbelül ilyen rövid a története annak, hogyan kötöttem ki a 2009/2010-ben végző osztály szalagavatóján. A borítékban lapuló meghívót Tomitól kaptam. Mellé egy buta kis levelet is tűzött amiben leírta, mi történt vele és Janival az évek során. Ha már személyesen egyszer sem tudtunk találkozni azóta... Ahogy a sorokat olvastam, megtudtam, hogy mindketten jól megvannak és hiányolják a jó öreg Istit. Istenem, de rég szólítottak így... Az egyetemen és a részmunkahelyemen is Pistiztek. Nem is szóltam, hogy Istizzenek... túl sok emléket hozott volna fel egy bizonyos kócos kis feketéről, aki elvitte szívem.

Öltönyömet igazgattam, nyakkendőmön kicsit szorítottam, majd beléptem a kibérelt sportcsarnokba, ugyanabba, ahol pár éve a végzős bulink is volt... Hirtelen ismételten 18 évesnek éreztem magam, nem pedig 21-nek. Három év... nem tűnik soknak, de nekem mégis az volt. Sokkal felnőttebb, érettebb, felelősségteljesebb lettem.
Bentebb sétáltam és egy eldugottabb helyen leültem egy székre. Az üres táncparkettet innen elég jól láttam. Szememmel megkerestem azt a helyet, ahol kicsit piásan táncoltattam Janit azon a nyári estén. A mai napig nem bántam meg, hogy volt merszem közelebb húzni magamhoz és-
"Isti?"

Jobb oldalamra tekintettem. Tomi!
"Szia!" -egy gyors ölelésbe húztam régi barátom- "Uramisten, de megnőttél!" -engedtem el.
"Te pedig komolyodtál, wáo! Kicsit megnyírtad a pulikutya hajad?" -bökött hajkoronám felé.
"Igen, rá kellett jönnöm, hogy rövidebben jobb azért."
"És igazad van!" -mosolygott vissza- "Ha nem baj, sietek is vissza, csak köszönni jöttem. Mindjárt kezdődik a keringő..."
"Persze, persze, szaladj csak öreg! Majd a bulin még beszélünk!" -nehogy miattam késsen...
Egy utolsót intve rohamtempóban az öltözők felé vette az irányát és az egyik ajtó mögött eltűnt.

___________________________

Nyakkendőmet igazgattam az öltöző egyik tükrében, amikor Tomi hatalmas erővel bevágódott az ajtón.
"Jani! Itt van Balázs és Isti is!! Mindkettejükkel beszéltem! Szóltam Azmonak, hogy majd keresse meg Istit és üljön mellé, ne legyen szegény egyedül!! De eljöttek!! Igen, végre együtt a régi csapat!!" -izgatottságában még a padlóról is elrugaszkodott és addig ugrált, hogy valamelyik osztálytársunknak nekiesett. Bocsánatot kért, majd mögém állt, vadul megrázta a vállam és tükörképemre mosolygott.
"Mit szólsz? Örülsz?"
"El se képzelheted mennyire." -válaszoltam neki, de közben gondolataimban máshol jártam. Felszínre kezdtek törni az elmúlt évek szorongásai és félelmei és nem szerettem volna most, mindenki szeme előtt összekuporodni a sarokba és bőgni. Össze kellett szednem magam és másra terelni a gondolataim... de mire?

"Hány percünk van még?" -ez jó lesz, ezen aggódhatok nyugodtan.
"Csak most kezdődött az első keringő, mi a harmadikok vagyunk. Még szépítgetheted magad Lillának." -nevetett felém Nessaj.
"Hehe, köszi!" - léptem el a tükörtől. Féltem saját magamra nézni. Az előttem helyezkedő mosdókagylóra támaszkodtam, nem túl stabilan. Kezeim vadul remegtek, ujjperceim úgy mozogtak, mintha áram járná át őket. Leengedtem őket magam mellé és próbáltam minél jobban elrejteni idegességemet.
Ez egy hosszú és nehéz este lesz, úgy érzem...

___________________________

"És most a 12.A osztály keringője következik! Több hónapnyi készülés gyümölcsét-"

"Ők azok, Balázs!" -zavartam meg mellettem ülő barátom gondolatmenetét.
Fekete öltönyös fiúk fehér habos-babos ruhákat viselő lányokat vezettek be és a párok egyenként elfoglalták helyüket a táncparketten. Tomit könnyű volt kiszúrni a tömegből, a többiekhez képest egy óriásnak tűnt, Jani viszont kicsit nehezen lehetett észrevenni. Alacsony buksija könnyen elvegyült a többiek között.
"Te látod Janit?" -suttogtam Balázsnak.
"Az előbb kiszúrtam... ott, nézd!" -észrevétlenül jobbra bökött. Követtem ujjának irányát... és ott volt.