A Wattpad legjobb történetei

Szél, Szerelem, Veszprém I. Anna

Zsáner: romantikus

Leírás:

„Anna frissen végzett orvos, aki rezidens képzését kezdi a veszprémi kórházban. Az úton hazafelé, a vonat utasai közt észrevesz egy helyes férfit, Áront, akiről hamarosan kiderül, hogy az anyja új férje, akit eddig képen sem látott, akiről az anyja alig beszélt, mert a házasság külföldön, hirtelen köttetett.

Anna eleinte neheztel a férfira, törtetőnek, számítónak tartja, még a jóképűségét is utálja. Ám az ellenszenv hamar múlik, hogy valami másnak adja át a helyét.

Lehet-e választani a szerelem és a család között, és mi van, ha mégis muszáj?"

A regény íróját katherinepoll néven találjátok meg a Wattpadon. Ha esetleg ismerős a cím, akkor valószínűleg az aranymosás előszűrésén átesett regények között láttátok már. A pályázatot (egyelőre) negatív lektorival zárta a regény. Nézzük meg, mi lehetett ennek az oka, illetve, hogy (szerintem) mennyire volt ez jogos, vagy nem jogos.

Első körben a sztori röviden:

Képzeld el, hogy ülsz a Veszprém felé tartó gyorson, május van, de a műbőr üléshez így is hozzátapad a bőröd. És akkor felszáll egy nagyon helyes pasi, egy kicsit öreg hozzád, de nem vészesen. Végigstírölöd tetőtől-talpig, már azt is elképzelted, milyenek lennének a gyerekeitek, mikor a pasi bemutatkozik, mint anyukád új férje.

Nos, a regény főszereplője, Anna, éppen így jár. Plusz nehezítés, hogy ő éppen készül hazaköltözni Veszprémbe az anyukájához, hogy egy kicsit rendezzék a viszonyukat, egymásra találjanak, mint anya-lánya. Na, ha ezek után sem lenne garantált, hogy ez a vállalkozás sikertelen lesz, Anna anyukája nem éppen egy könnyű természet, aki képtelen kritika nélkül fogadni kislánya bármilyen mozdulatát.

Ami talán a legjobban tetszett az egész regényben, az a Veszprémi helyszín, a város hangulata. Olyan kevés hazai környezetben játszódó regény van, és azok is mind Pesten játszódnak. Igazán üdítő volt végre Veszprémbe utazni. Szerintem elfért volna még több apró leírás a városról.

Akkor most nézzük meg, mi volt a KMK lektorának a véleménye erről a gyönyörű idilli kis családról:

„Kortárs romantikus téma; modern alapötletre épülő, gördülékenyen megírt regény, ahol a lány beleszeret az anyja új, fiatal férjébe. Érdekesek és élők voltak az apró orvosi, egészségügyi részek (bár néhol túlzók), színesítették a sztorit. A regény elején még működik a tapogatózó kapcsolat, ám később a karakterábrázolás elcsúszik, a főhősnő szemével nézve a fiatalok túlzóan ártatlanok, egymásnak vannak teremtve, míg az anya túlzóan gonosz – csakhogy a történet cselekménye ennek ellentmond. Anna nem szereti az anyját, nincs belső konfliktusa, így önző és gyerekes szereplőnek tűnik, az olvasó nem azonosul vele. Áron idealisztikusnak van lefestve, ám érdekből vette el a húsz évvel idősebb nőt, hogy az a karrierét egyengesse. Ellenben az anya mentális betegsége érthetővé teszi a viselkedését, így az olvasó jobban megérti őt, mint a lányát. Ehhez a témához jóval bátrabb, mélyebb ábrázolás kellene. Igazi karakterdráma akkor alakul ki, ha a fiatalok nem áldozatnak vannak lefestve, hanem a negatív oldaluk is bátran megjelenik. Sajnos az írás jelenlegi formájában nem megjelentethető.„

Én ezeket a dolgokat egy kicsit máshogy láttam. Anna viselkedése eleinte valóban gyerekes, majd a történet előrehaladtával egyre jobban felnő a problémákhoz, és igyekszik mindent jól csinálni (ami nagyon sokszor nem sikerül). Áron annyira nem idealisztikus. Konfliktuskerülő, nyugodt személyiség, emiatt egy kicsit talán tesze-tosza, a nőt pedig nem érdekből vette el, hanem mert felnézett rá (ami számára is csak később derül ki, hogy ez nem egyenlő a szerelemmel).

A fiatalok nem ártatlanok, az egész regény egyik legnagyobb kérdése, hogy mit lehet tenni egy morális patthelyzetben, illetve, hogy milyen az, amikor valaki szarembernek érzi magát csak azért, mert valahogy érez.

Végezetül: Anna biztos, hogy nem utálja az anyját. Ezt, amin Anna keresztülmegy, és a lány viselkedését, csak az értheti, aki maga is egy nehéz természetű anya mellett nőtt fel. Ez az a helyzet, amikor az ember igenis neheztel a szülőre azért, ahogyan az viselkedik, igenis szörnyen rosszul esnek neki a folyamatos bírálatok, de ettől függetlenül természetesen szereti, hisz mégis az anyja. Ez egy érzelmileg nagyon megterhelő állapot, egyszerűen az ember valakit folyamatosan egyszerre szeret, és egyszerre haragszik rá, ráadásul mivel egy szülőről van szó, aki valahol mégis példakép kell legyen, a gyerek önbecsülését is komoly károk érik. Egy ilyen szituáció még véletlenül sem annyira egyszerű, hogy ja, hát Anna nem szereti az anyját.

Na, szóval én nem egészen értek egyet a lektori véleménnyel, tehát nincs mese, el kell olvasni ahhoz, hogy az ember értékítéletet tudjon mondani erről a műről.