A Wattpad legjobb történetei

Aki látta már a láthatatlant

Zsáner: Thriller/Krimi/Urbanfantasy

Leírás:

„Tíz évvel egy sorozatgyilkos randalírozása után Ivyborough, a csendes amerikai kisváros és a katasztrófaturisták új kedvenc célpontja, megpróbál túllépni a történteken, azonban mindennek pillanatok alatt végeszakad, amikor egy tízéves kislány a korábbi áldozatokhoz hasonlóan eltűnik, majd pedig táskát és vért találnak utána.

Abbie a sorozatgyilkos utolsó áldozata lett volna, de sikerült megmenekülnie, és mostanra gimnazista. Ő, és egy pár másik kamaszból verbuválódott csapat elhatározza, hogy saját nyomozásba kezdenek, hogy kézre kerítsék a gyilkost, a nyomozás azonban olyan helyekre vezet, amikről nem is álmodtak volna.

Mármint, amikről tényleg soha nem is álmodtak volna."

Ismét gigi685420, ezúttal a Lányregénytől egy minden tekintetben eltérő regénnyel (mondjuk, ebben is tizenévesek vannak, ez végül is maradt). Ugye a Lányregényt már hiába keresitek a platformon, a Twister Media rátette a kezét, így ha eddig nem olvastátok, most kénytelenek lesztek még egy kicsit várni, aztán majd sorban állni érte valamelyik Libriben.

Látjátok, pedig én szóltam időben, hogy ez egy jó regény, és olvassátok el! Tessék szépen rám hallgatni!

Ez a regény a végével együtt lesz igazán zseniális, és mivel ez erősen spoiler lenne, így erről a részéről most nem fogok írni. Pedig úúúúgy szeretnék.

De lássuk be, ha egy regény igazi nagyszerűsége csak a végével csúcsosodik ki igazán, akkor az a regény képes volt olyan fordulatot hozni, amin még meg tudunk lepődni, és ez egy eléggé jó jel.

Én elsőre kicsit csalódott voltam, hogy most amerikai a helyszín, mégis, így a történet végének ismeretében egy igen jó szimbólumnak érzem a helyszínválasztást, ami rengeteget hozzáad a regény mondanivalójához.

Ivyborough ideális kisváros, ha valaki egy krimihelyszínt keres magának, hiszen itt nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden emberre tíz gyilkosság jut... évente.

Látszólag ez a lakosokat annyira nem zaklatja fel, bár a szomorú események miatt a hangulat borongós, a város vezetésének acélból vannak a golyói, hiszen közel sem vezetnek be olyan intézkedéseket, mint idehaza az új koronavírus kapcsán.

A regény egy elég szürreális képpel indul: A tíz éves Abbie épp a dobókockáival játszik az egyik gyilkosság színhelyén, és nagy szerencsénk van, hogy nem ültünk le vele bashozni, mert valahogy mindig dupla hatost dob. Ekkor a kevésbé bizalomgerjesztő szomszédja felajánlja neki, hogy hazaviszi a kocsijában. Abbie természetesen beül a kocsiba, és még mielőtt azt hinnénk, hogy már meg is van, mi fog történni, szólok, hogy nem.
Ebben a regényben ugyanis semmi nem az, aminek látszik.

A magányosan dobókockázó lány hamarosan szemet szúr két srácnak, akik (amúgy Abbiehez hasonlóan) szintén azon mesterkednek, hogy kiderítsék, mi lett a legutóbb elrabolt 10 éves kislánnyal. Végül még beveszik az eltűnt kislány nővérét, és ezzel össze is állt a szupercsapat.

A nyomozócsoport legnagyobb közös tulajdonsága, hogy nincs bennük semmi közös, normál esetben biztosan nem barátkoznának egymással. Van itt minden: isi csapatkapitány, sakk bajnok srác, fura lány a dobókockákkal, vörös csaj Kate Nash stílussal.

Ugyan a nyomozással igen gyatrán haladnak, azonban a jellemfejlődésbe, egymás megismerésébe, és az előítéletek lebontásába rendesen belehúznak.

Ha szeretnétek olvasni egy urbanfantasyt, amiben nyomoznak is, és a kamaszkorról is fontos dolgokat mond, akkor mindenképp keressétek meg Gigi regényét a tematikus olvasólistámban.

Jaj, jaj, jaj, és még nem is írtam a nernftek, és a szomszéd kapcsolatáról!