Maffia

29.rész

Hanna szemszöge:

Mivel péntek van ezért ez volt az a nap mikor úgymond szakítunk Tomival, de mivel nem is jártunk csak eljátszottuk ami igazából annyi volt hogy reggel együtt mentünk suliba majd nagyjából együtt töltöttük a napot amikor csak lehetett és este hazakísért, és volt egy puszi amiről nem beszélünk szóval igen. Ennek a valaminek vége lesz.

Mikor kiléptem a házból szokásosan ott volt Tomi szóval együtt mentünk a suliba, de ma egy kicsit más volt mert a fél úton nem beszéltünk csak mentünk egymás mellett. Majd egyszer csak megszólalt.

- Szóval ma vége lesz ennek az egésznek és ja, köszi hogy segítettél!- mondta.

-Szívesen.- mondtam azaz inkább motyogtam. 

Mikor megérkeztünk a suliba azaz a suli elé akkor gondoltam hogy ott megvárom Zsófit meg minden.

- Kajak köszi!- mondtam majd megölelt és bement. Lefagyva álltam ott majd mikor eljött mellettem egy viháncoló lánycsapat az egyik rám nézet.

- Bárcsak engem ölelt volna meg, olyan cuki!- visított. Ugyan már miért ölelte volna meg őt, velem járt vagy csak játszotta el. A gondolataimba eléggé elmerülten össze esküvési elméleteket szőve egyszer csak meg hallottam a másik barátnőjét mit reagál.

- Ugyan mindenki tudja hogy rád sosem fog bukni! Ha szakítanának akkor is nem pont veled jönne össze szerintem.- szidta le.

- Mért akkor kire gondolsz kivel jönne össze veled?- kérdezett vissza felháborodva. Ezután mivel már eléggé messze voltak alig lehetett kivenni mit beszélnek,csak a hangjuk alapján annyi hogy veszekednek.

- Szió!- lépett elém Zsófi.

- Szia.- köszöntem vissza majd elindultunk be a suliba.- Találd ki kivel találkoztam út közben!- fordult felém. Az első emberre akire gondoltam, hogy miatta lehet ilyen boldog az MIkey volt szóval azt mondtam.- Igen! És képzeld mondta hogy ma nem jön suliba mert van egy kis maffiás elintézni valója, és mondta hogy majd beszéljek veled hogy lenne majd valami amibe segíteni kéne neki.

- Miben?- kérdeztem.

- Azt mondta hogy az is valami maffiás ügy, de azt konkrétan hogy miben kell segíteni azt nem mondta!- válaszolta boldogan.

- Okés hát attól függ miről van szó!- mondtam.

- Amúgy minden oké? Olyan fura a hangulatod!- kérdezte aggodalmasan. Mindent megszoktunk beszélni és nem akartam hogy ne tudja hogy igazából mi is történt.

- Mondhatok valamit? De nem mondhatod el senkinek!- néztem rá.

- Becsszó!- tette fel a kezét.

- Szóval Tomival sosem jártunk!- mondtam ki nehezen majd figyeltem a reakcióját de azon kívül hogy értelmetlen fejet vágott semmi nem volt.Az arckifejezéséből lejött hogy nem érti és hogy meg kell neki magyarázni.- Az volt hogy tudod kb egy hónapja azaz pontosan egy hónapja kimentünk egyszer együtt a teremből...- ezután elmeséltem neki mindent hogy ki hogy mi történt és hogy csak azt volt hogy fogadást kötött Márkkal, szóval kajak mindent. Döbbent tekintettel hallgatta végig bár volt olyan mikor elnevette magát. Mikor a végére értem a mesélésnek akkor kiváncsian néztem az arcát ami nem árult el sokat.

- Miért nem mondtad el?

- Mert megbeszéltük hogy nem mondjuk el senkinek és ez egy titok.- mondtam. Hírtelen olyan lett a feje mintha eszébe jutott volna valami.

- De ti csókoloztatok!- mondta döbbent arccal.- Vagy az nem volt igazi?

- Nem, az igazi volt!-mondtam piros fejjel.