20.rész

1.6K 57 1
                                    

Zsófi szemszöge:
Fura volt az hogy olyan hírtelen össze jött Hanna és Tomi, de nagyon örültünk neki. Tényleg olyan volt mintha szeretnék egymást! Cukik együtt az biztos.
Ma viszont nehéz napunk lesz ugyan is írunk matekból, angolból meg bioszból. Tegnap sokáig tanultam minek következtében úgy fáj a fejem, hogy majd le szakad.
Na mindegy. Nagy nehezen elindultam a suliba majd Hannával mikor megérkeztünk a suliba egyből egy csomó ember letámadta Hannát, hogy egy csomót akarnak tőle kérdezni. Egy ideig ő is bírta majd mondta, hogy most inkább megy a terembe mert neki is van magán élete. Én totálisan megértem, jó, történik valakinek valami az életében, de azért tiszteletben kell tartani, hogy nem mindent kürtölünk szét.

- Sziasztok!- léptünk be a terembe, majd leültünk a helyünkre, egy ideig furcsán néztünk Tomiékra, hogy miért nem köszönnek egymással Hannával.

- Most mi van?- kérdezte Tomi értetlenül.- Miért néz mindenki úgy mintha szellemet látott volna?

- Ti nem köszöntök egymásnak?- kérdezte furcsán Márk miközben éppen a kezét próbálta kiszabadítani egy dobozból. Inkább nem is kérdeztem, hogy hogyan került a keze egy olyan átlátszó kis tartályba. Mondtam már, hogy nagyon fura?

- Mi? Köszöntünk! - mondta Tomi.- Mondtuk, hogy szia.

- De nem az hanem jó, nem vagyok annak a pártja hogy nyilvánosan össze vissza csókolgatják egymást a párok csak fura ahogy ti köszöntök egymásnak!- mondtam, mire Tomi megvonta a vállát majd magához húzta Hannát és homlokon puszilta és megölelte. Nagyon cukik. De asszem ezt már mondtam.

Egész nap a dogák körül forgott minden. Arról beszélt mindenki hogy hogyan kéne puskázni meg, hogy hogyan kéne megúszni. Az egyikhez volt egy olyan tervünk, hogy azt tetteti Márk, hogy el ájult, csak az a baj hogy hapciznia kellet és hapcizott is egyet. Ez útán még tettettni akarta, hogy el ájult csak nem vette be a tanár. Majd mikor állt felfelé a földről úgy beütöttem a fejét hogy vissza zuhant a földre. Egy ideig nem tudott fel állni, de a tanár nem hagyta, hogy ne írja meg a dogát. Nem úsztuk meg a dolgozatot cserében 20 percünk maradt egy baromi nehéz matek feladat lapra.

Délután mint megbeszéltük mentünk Mikeyékhez arra a házi bulira. Mikor oda értünk már folyt a buli meg minden ment a zene mint mindig nagyon hangosan. Majd egyszer csak egy régi ismerősünk Gergő jelent meg. A járásáról és a stílusárol ítélve egy kicsit lehet, hogy be volt csípve.

- Gyere velem beszélgetni!- mondta majd a konyha felé mutatott.

- Inkább itt maradok Hannával!- mondtam majd ő bele ivott az üvegbe. Sosem szerettem ha valaki piál és a sárga földig issza magát.

- Nem megyek!- mondtam határozottan.

- Ez komoly ne kéresd már magad!- kiáltotta még mindig.

- Megyek ide hívom valamelyik fiút!- motyogta Hanna majd elindult volna, de Gergő megragadta a kezét majd vissza rángatta. Tágra nyílt szemekkel néztem rá majd egyszer csak annyit vettünk észre, hogy Tomi valahonnan előlépett majd  a nyakánál fogva felemelt és neki nyomta a falnak.

- Nagyon vigyázz magadra Gergő, mert talán a végzet keze elkap téged és neked annyi! Ha Még egyszer hozzá mersz érni valamelyik lányhoz letöröm a kezed a helyéről!- mondta nagyon komoran Tomi mire Gergő fuldokolva mondott valami okét majd elengedte Tomi és kivezette az ajtón kivűlre.

- Jól vagytok?- lépett oda hozzánk Mikey.

- Persze!- mondtam.

- Akkor jó, jösztök oda hozzánk? - kérdezte majd biccentett egyet Márkék felé ahol még ott voltak a végzősök.

- Jó menjünk!- mondtam majd elindultunk ahoz a csapat felé. Nem tudom, hogy hívják éppen valami nagy sztori kellős közepén tartott mikor oda értünk.

- Szóval mentem az úton nagyba sétálok erre jön egy kis robogó és elkezd dudálni, hogy menjek már arrébb. Erre én meg álltam előtte és nem mozdultak. Nagyba leszál arról a kis rozsdás lemezről és oda jön, hogy ha nem megyek arrébb akkor ő tesz félre. Erre én csak fel nevettem majd elő húzta a pisztolyom! Nagyon menő volt ahogy láttam az arcát! Meg ért volna egy misét!- mondta nevetve. Az egész banda aki ott állt körülötte nevetve hallgatták amit mesélt majd ránk nézett és (már ha lehet) jobban elmosolyodott- Sziasztok, Szabi vagyok!

- Sziasztok!- mondtam. Az este további részén semmi galiba nem volt, jól elvoltunk.




Csokoládés süti

MaffiaTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang