Nevem Romanoff

1. rész

**Nina**
Egy átlagos csütörtök délutánnak indult ez a mai is, csak annyi különbséggel, hogy teljesen egyedül vagyok itthon. Phil szokásosan ma is 6ig dolgozik. Charity viszont elment mert hogy el kell intéznie még valamit. Nem ütöm bele az orrom a dolgaiba, nem is kell, majd elmondja, ha akarja. Nincs mit csinálnom már mert délelőtt 3x rendeztem át a 600 könyvet tartalmazó könyvespolcom, ígyhát csak telóztam. Fél órával később Charity hazaért. Nagyon vidámnak látszott.
- Mi történt Charity? Nagyon vidám vagy. - jelentettem ki lazán.
- Képzeld, - kezdett bele mondatába - babám lesz!!!
- Tényleg? - csodálkoztam. A nevelőszüleim sokszor próbálkoztak már a babatervezéssel, de sikertelen volt. Azt mondták nevelőanyámnak, hogy képtelen megtermékenyülni. És lám most mégis sikerült nekik.
- És van egy másik hírem is számodra!
- Ki vele! Fiú lesz? - mindig is egy kisfiút szerettem volna mint testvért.
- Nem! Nem tudni még! A nagy hírem az, hogy beirattalak a quenns - i gimibe.
- Ahova Ned is jár? - Ned egy gyerekkori barátom. Azóta ismerem mióta itt élek Philékkel.
- Igen oda! És ez még nem minden. Ned és az egyetlen egy haverja egy fél óra múlva átjönnek ismerkedni és beszélgetni veled meg a suliról!
Time skipe
Csing-csöng! Csing-csöng! - csengettek. Ezek biztos Ned - ék!- gondoltam
- Nyitoooom!!!! - igazam volt.
-Ned?
- Nina?! Tényleg te vagy az? De rég találkoztunk.
- Khmm... - hangzott a számomra ismeretlen de helyes sráctól.
- Ja igen. Ő itt a haverom Peter.
- Pe - peter pa - parker!- nyújtotta felém kezét.
- Nina Romanoff! - a nevem hallatán szemei kikerekedtek.
-Azt mondtad ho-hogy Ro-romanoff?
- Igen. Miért? - nem tudom hirtelen mi baja a nevemmel, de meglepődtem ezen a kérdésén.
- Szerintem bemehetnénk a szobádba, ha nem zavar Nina, jó?! - szólt közbe Ned.
- Jaj, igen, persze. Menjetek, Ned tudja hol van. Egy perc és megyek én is. - bólinzottak majd elindultak. Charityvel összenéztünk és elkezdtünk halkan kuncogni. - Ugye milyen cuki a srác!? - kezdett bele.
- Igen!! Csak azt nem értem mért döbbent meg ugy a nevemen.
Bementem a fiúk után a szobámba és becsuktam az ajtót.
... É- én vagyok Pó-pókember. Mr. Stark-al és a Bosszúállókkal dolgozom és é-én ismerem anyukádat. - mondta Peter.

Mikor ezeket meghallottam, asszem agyérgörcsöt kaptam.
- Hűű... - csak ennyit tudtam kimondani.

Time skip

Még sokat beszélgettünk a fiúkkal. Peter megígérte hogy le fog beszélni anyával egy találkozót nekem. Ennek úgy megörültem, hogy azonnal a srác nyakába kötöttem ki. Sokat beszélt nekem anyáról meg a suliról. De el kellett menniük haza, mert észre se vettük hogy már lassan fél 9. Így egyedül maradtam a szobámban a boldogságommal. 10 percel később Charity jött be hozzám beszélgetni. Kíváncsi volt mit beszéltünk a srácokkal. Elmeséltem neki mindent, kivéve hogy Peter a pókember. Amikor anyára terelõdött a szó és elmondtam hogy találkozni fogok vele visítva ugráltuk körbe a szobát.