Folytassuk onnan ahonnan majdnem véget ért... ~5sos FF~

8.

-Mit szeretnél először csinálni? - halkította lejjebb a rádiót a sokadik közös éneklésünk után. - Egy körülbelül tíz perc, és már ott vagyunk a szállónál.
-Hát. Nem tudom, szerintem csak a környéken sétáljunk, fedezzük fel a szállót. Nem akarok kimozdulni a városba, főleg így, bármennyire is ügyes Lauren. Még mindig fura, hogy sminkben vagyok... - néztem ki az ablakon, és az utat pásztáztam.
-Pedig, hidd el, hogy csodálatosan nézel ki most is... Káprázatos. - simította meg a combom egy pillanatra, majd ismét a kormányra helyezte a kezét.
-És neked mihez lenne kedved ha odaérünk? - néztem ismét rá. Halványan elmosolyodott.
-Ahhoz, amihez neked is. Teljesen jó az is, ha csak körbe nézünk a szálló körül. Keresve a nyugodt helyeket a szobán kívül.
-Ash, nekem az is fontos, hogy éppen te mit szeretnél... fáradt vagy... Csak maradjunk a szobában akkor.
-De, nem vagyok fáradt... - motyogta.
-A francokat nem! - csaptam a térdemre. - Ash ne szórakozz. Pihenni fogunk!
-Nyílván, azért jöttünk ide. - mutatott a szállóra, ahogy végre odaértünk. Beállt egy üres parkoló helyre, és leállította a motort. Nehezen a hosszú út után kimásztunk a járműből, és kinyújtóztunk gyorsan. Ezután ő a csomagtartóhoz sietett, hogy kivegye a cuccokat.
-Mit hozzak? - léptem mellé. Rám kapta a fejét, és csak megrázta azt. Felkapott mindent, lezárta a csomagtartót, és indult befelé. Hezitálva követtem őt. Beregisztrált, majd a kulcsokat megkapva, elindultunk a szobába, ahova amint felértünk, levágta a cuccokat.
Csak csöndben néztem körbe a szobában. Egész meghitt volt, és a terasza is saját medencével rendelkezett. Hasonlított egy kicsit a Sydney-ben lévő házhoz, ahol még anno együtt laktunk egy bizonyos ideig, amíg dalokat vettük fel, és esélytelennek tűnt hazamenni. Hiányzott az a ház nagyon. Sok közös kaland történt ott.
Ashton zökkentett ki a gondolataimból, ahogy elém állt, és azonnal megölelt szorosan. Értetlenül öleltem vissza én is szorosan.
-Baj van? - néztem fel rá miután elváltunk.
-Ugyanezt akartam kérdezni. - nevetett fel. - Kissé elkomorodtál.
Oh... Dehogy! Csak... Ahogy körbe néztem a helyen, rájöttem mennyire hasonlít a Sydney-ben lévő házhoz, amit még a stúdió bérelt ki nekünk, hogy ott dolgozzunk. Nem? - mutattam körbe. Egyetértően bólogatott.
-Igazad van... - sóhajtott. - Hiányzik az a ház.
-Igen... nekem is...
Kisebb csönd telepedett le közénk.
-Nos... - vakargatta a tarkóját. - Rendezzük el magunkat előbb a cuccokkal, vagy menjünk most sétálni?
-Mit szólnál hozzá, ha lemennél a portára kérdezősködni, hogy a szálló kertjében meddig lehet elmenni az erdőben, vagy egyáltalán mit tud mondani a környékről, én meg addig szépen elpakolgatok a szekrényben? - kacsintottam rá, mire elnevette magát ismét.
-Értem én, meg akarsz szabadulni tőlem... - játszotta a sértettet, majd mosolyogva folytatta. - De rendben. Lemegyek, de le ne mosd a sminket amit Lauren készített, és a hajadat sem szeded szét! - rázta rám a mutató ujját. - Valamint meg ne erőltesd magad...
-A ruhákkal? - nevettem fel. - Azokkal hogy lehet?
-Hirtelen mozdulat, meg... Hát elég kis pici vagy. - bökte meg az orrom kacsintva.
-Hé! - játszottam most én a sértettet.
-De mi így imádunk. Ilyen kis töpszlin. - puszilta meg a fejem búbját, miközben végigsimított a karomon.
-De nem is vagyok annyira pici!
-Édesem... hány centi is vagy? - kuncogott.
-Száz... százötvennyolc... - motyogtam el.
-Mennyi? - hajolt közelebb azzal a sunyi vigyorával, amivel az őrületbe kergetett, de nagyon imádni való volt.
-Százötvennyolc, na! - ütöttem finoman mellkason. - Menj a portára!
Hangosan nevetve hagyta el a szobát. Én erre csak megforgattam a szememet, majd nekiláttam a ruhák kipakolásához. Az enyémmel kezdtem, és miután azt befejeztem, Ashton ruháit kezdtem el rakosgatni. A felénél jártam, mikor egy csomagot találtam a ruhái között. Precízen volt becsomagolva, ami csak azt jelenthette, hogy vagy Lauren, vagy pedig Anne csomagolta be. Szélesen elmosolyodtam annak gondolatán, hogy meg akarták lepni Ash-t. Kivettem a csomagot, és a maradék ruha alá rejtettem, majd leültem az ágyra. Ekkor lépett be ismét Ash.
-Na? - mosolyogtam rá. Leült mellém az ágyra.
-Szóval... A portán lévő ember azt mondta, hogy ami a kertben van hátul erdőbe vezető út, az egy különleges kialakított útvonal párok részére. Szabadon járható, de ő azt mondta, hogy csak este érdemes ott járni, mert szépen minden hangulatosan ki van világítva. De azt is mondta, hogy hogyha nem is vagyunk egy pár, akkor is ki lehet menni, mert kiváló fotókat lehet ott készíteni. Szóval fotózás szempontjából tökéletes. A városban meg kialakított séta utcák vannak, úgyhogy ott is mindenképp érdemes sétálni.
-Szóval tökmindegy merre megyünk, minden szép. - nevettem el magam.
-De a legszebb akkor is te vagy! - kacsintott rám. - És este megyünk fotózni.
-Ha te mondod... - kuncogtam, majd eszembe jutott a csomag. - Elpakolod a maradékot? Én elfáradtam. - tettettem a hullát. Gyengéden megpaskolta a combom, majd nekiállt elrakni azt a maradék pár ruhát. Próbáltam elrejteni a szélesedő vigyorom.
-Oh... - hallottam meg végül. Azonnal felültem. Már a kezében tartotta a csomagot. Hirtelen rám pillantott, és megindult felém. - Ez a tiéd! - nyújtotta nekem mosolyogva, miután ismét leült. - Azt hittem már, hogy otthon hagytam.
Összehúzott szemöldökkel vettem el tőle.
-Ash... - kezdtem bele.
-Ne mondj semmit, csak nyisd ki. De óvatosan! Én csomagoltam! - kuncogott.
Értetlenül álltam neki kicsomagolni. Miután a csomagolópapírt leszedtem, leszedtem a doboznak a tetejét is. Benne egy sötétkék, vállnélküli ruha volt, apró rózsamintákkal. Magamhoz vettem a ruhát, hogy jobban szemügyre vegyem. A teteje kissé fodros volt, és körülbelül a térdemig ért. Egy igazán gyönyörű ruha volt, és sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyenem lesz.
-Na, mit szólsz? - zökkentett ki Ash.
-Ashy... ez gyönyörű, de nem kellett volna... - tettem le magam mellé, hogy szorosan megöleljem.
-Jaj te... - puszilt arcon nevetve. - Megérdemled. Na, vedd fel! Hadd lássalak benne! - tolt el magától. Sóhajtva vittem magammal a ruhát a fürdőbe. Kissé hezitálva öltöztem át, majd miután megtörtént, megálltam a tükörrel szemben. Furcsállottam az új kinézetemet. Nem ezt szoktam meg, de nem mondtam volna rossznak.
-Baj van? - hallottam Ash-t az ajtó mögött.
-Mindjárt megyek! - hebegtem el gyorsan. Még vetettem egy gyors pillantást magamra, majd egy nagy levegővétel után, kimentem remegő lábakkal vissza Ashtonhoz.
Mikor meglátott, kissé szétnyíltak az ajkai, és kikerekedett szemmel vizslatott. Kissé zavarban éreztem magam.
-Uhm... visszamegyek átvenni a... - mutattam a fürdő felé.
-Ne! - pattant fel az ágyról, és ragadta meg a csuklóm. Mintha kissé magához tért volna, de még mindig ugyanúgy nézett. - Egyszerűen... wow... - sóhajtotta.
Zavartan fordítottam el a fejem az ablak felé.
-Köszönöm... - motyogtam magam előtt.
-Anyunak köszönd. - fordította maga felé a fejemet. Kicsit közelebb jött, mint az előbb volt. Már szinte éreztem a testéből áradó hőt. Annál inkább a mámorító illatát. - Ő készítette.
-Készítette? - döbbentem el. - Azt mondod, hogy ő...
-Igen. Ő varrta.
-Jézusom, de ez... nagyon sok idő lehetett! És ez csodálatos... És hasonlít egy kicsit...
-Arra a ruhára, amit még Amerikában mutattál a telefonodról, miközben videókat néztünk az instagrammon? Igen. - fejezte be a mondatom.
Könnyes szemekkel ugrottam a nyakába.
-Köszönöm... nagyon köszönöm! Anne-nak is nagyon köszönöm! Ez lett a kedvenc ruhám.
Csak halkan kuncogott.
-Ezért megér egy fotót. - kacsintott rám, majd a szekrényhez lépve elővett egy inget.
-És te hova csíped ki magad? - húztam félmosolyra a számat.
-Ki kell néznem valahogy melletted! - vette át a ruháját ő is. - Na, mehetünk? - nyújtotta felém a karját, én pedig mosolyogva karoltam belé.

***