Most már mondhatom hogy újra otthon vagyok. Igazából örülök neki hogy Tefiti elrabolt. Külön van nem ismerkedhettem volna meg Jamessel. A költözés utáni sokkból is kizökkentett. De miért is mondhatom hogy otthon vagyok? Mert ismét vannak barátaim. És van egy otthonom.
Beléptem a házba. A mamám odafutott hozzám.
- Jaj kis szívem. Mond csak hol voltál eddig? Miért nem szóltál hogy elmész? Úgy aggódtam érted.- mondta.
Miután a szüleim meghaltak a nagyszüleimnél élek. Igazából mindent túl aggódnak. Mivel nem tudják hogy nálam van az egyik kulcs muszály volt hazudnom nekik.
- Nyugi mama. Csak a barátnőm -mnél voltam.- mondtam.
- De miért nem szóltál nekünk hogy elmész?
- Attól féltem hogy nem engedsz el ennyi időre. De most az a lényeg hogy itt vagyok.
- Na de most mennek fel aludni.
- Figyelj holnap elmehetek a barátaimhoz?- tettem fel a kérdést.
- Igen de időben gyere haza.
- Köszi! Te vagy a legjobb.- nyomtam egy puszit az arcára és felmentem a szobámba.
Belebújtam a pizsamámba és ágyba feküdtem.
Sziasztok! Nemsokára itt lessz az új rész!
ВЫ ЧИТАЕТЕ
A tíz kulcs
ФэнтезиSziasztok! Sophia vagyok. Egy teljesen átlagos lány. Legalább is a tizenharmadik születésnapomig. Utána megváltozik minden. Először a költözés utána meg megtudják a titkomat. Mondhatni fejre áll az egész életem.
