A tíz kulcs

A visszatérő álom

Újra egy üres szobában ébredtem. Mintha már jártam volna itt. Ismét azokat a hangokat hallottam. Már láttam is az anyukám meg az apukám. Ugyanazt kiabálták. Megint itt volt Tefiti. De most is gyors volt. Oda mentem a szüleimhez. Most nem ébredtem fel. Anya megszólalt.

- Sophia.

- Igen anya én vagyok.- kicsordult a könnyem.

- Ne sírj nem megyünk el majd ha eljön az idő ismét találkozunk. De most figyelj rám. A nyaklánc mellé nagy erő jár. Te még nem tudod használni de idővel megtanulod.

Hírtelen felültem. Már világos volt. Ránéztem az órára és már 09:00 volt. Reggeliztem és elindultam a buszmegállóban. Végig egy dolog járt a fejemben.

- Szia!- köszöntem amint megérkezem.

- Helló!- viszonozta a köszönést James.

Még csak ő volt ott. Kettesben voltunk. Láttam hogy egy kicsit ő is elpirult. Észre vette hogy valami nincs rendben.

- Mi a baj?- kérdezte James

- Semmi. Csak egy kicsit elgondolkodtam.- mondtam

- És megtudhatom hogy min?

- Csak egy különös álom.

- Elmeséled?

- Ugyanazt álmodtam mint Tefitinél. De most tovább. A szüleim nem haltak meg. Élnek. Csak eltűntek.- mondtam

- Ez különös.

Megérkezett Amber, Peadge, Mike, John és Thomas.

- Találtam egy király kis helyet ahol tudnánk gyakorolni.

- Az jó. Mutasd meg.- mondtam.

Sziasztok! Bocsánat hogy ennyit kellett várnotok erre a részre de közbe jött minden. Ígérem hogy a kövi rész hamarabb meg lessz.